1 Ὦ πόλις αἱμάτων ὅλη ψευδὴς ἀδικίας πλήρης, οὐ ψηλαφηθήσεται θήρα. 2 φωνὴ μαστίγων καὶ φωνὴ σεισμοῦ τροχῶν καὶ ἵππου διώκοντος καὶ ἅρματος ἀναβράσσοντος 3 καὶ ἱππέως ἀναβαίνοντος καὶ στιλβούσης ῥομφαίας καὶ ἐξαστραπτόντων ὅπλων καὶ πλήθους τραυματιῶν καὶ βαρείας πτώσεως· καὶ οὐκ ἦν πέρας τοῖς ἔθνεσιν αὐτῆς, καὶ ἀσθενήσουσιν ἐν τοῖς σώμασιν αὐτῶν 4 ἀπὸ πλήθους πορνείας. πόρνη καλὴ καὶ ἐπιχαρὴς ἡγουμένη φαρμάκων ἡ πωλοῦσα ἔθνη ἐν τῇ πορνείᾳ αὐτῆς καὶ φυλὰς ἐν τοῖς φαρμάκοις αὐτῆς, 5 ἰδοῦ ἐγὼ ἐπὶ σέ, λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ, καὶ ἀποκαλύψω τὰ ὀπίσω σου ἐπὶ τὸ πρόσωπόν σου καὶ δείξω ἔθνεσιν τὴν αἰσχύνην σου καὶ βασιλείαις τὴν ἀτιμίαν σου 6 καὶ ἐπιρρίψω ἐπὶ σὲ βδελυγμὸν κατὰ τὰς ἀκαθαρσίας σου καὶ θήσομαί σε εἰς παράδειγμα, 7 καὶ ἔσται πᾶς ὁ ὁρῶν σε ἀποπηδήσεται ἀπὸ σοῦ καὶ ἐρεῖ Δειλαία Νινευη· τίς στενάξει αὐτήν; πόθεν ζητήσω παράκλησιν αὐτῇ; 8 ἑτοίμασαι μερίδα, ἅρμοσαι χορδήν, ἑτοίμασαι μερίδα, Αμων ἡ κατοικοῦσα ἐν ποταμοῖς, ὕδωρ κύκλῳ αὐτῆς, ἧς ἡ ἀρχὴ θάλασσα καὶ ὕδωρ τὰ τείχη αὐτῆς, 9 καὶ Αἰθιοπία ἡ ἰσχὺς αὐτῆς καὶ Αἴγυπτος, καὶ οὐκ ἔστιν πέρας τῆς φυγῆς, καὶ Λίβυες ἐγένοντο βοηθοὶ αὐτῆς. 10 καὶ αὐτὴ εἰς μετοικεσίαν πορεύσεται αἰχμάλωτος, καὶ τὰ νήπια αὐτῆς ἐδαφιοῦσιν ἐπ᾽ ἀρχὰς πασῶν τῶν ὁδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ πάντα τὰ ἔνδοξα αὐτῆς βαλοῦσιν κλήρους, καὶ πάντες οἱ μεγιστᾶνες αὐτῆς δεθήσονται χειροπέδαις. 11 καὶ σὺ μεθυσθήσῃ καὶ ἔσῃ ὑπερεωραμένη, καὶ σὺ ζητήσεις σεαυτῇ στάσιν ἐξ ἐχθρῶν. 12 πάντα τὰ ὀχυρώματά σου συκαῖ σκοποὺς ἔχουσαι· ἐὰν σαλευθῶσιν, καὶ πεσοῦνται εἰς στόμα ἔσθοντος. 13 ἰδοὺ ὁ λαός σου ὡς γυναῖκες ἐν σοί· τοῖς ἐχθροῖς σου ἀνοιγόμεναι ἀνοιχθήσονται πύλαι τῆς γῆς σου, καὶ καταφάγεται πῦρ τοὺς μοχλούς σου. 14 ὕδωρ περιοχῆς ἐπίσπασαι σεαυτῇ καὶ κατακράτησον τῶν ὀχυρωμάτων σου, ἔμβηθι εἰς πηλὸν καὶ συμπατήθητι ἐν ἀχύροις, κατακράτησον ὑπὲρ πλίνθον· 15 ἐκεῖ καταφάγεταί σε πῦρ, ἐξολεθρεύσει σε ῥομφαία, καταφάγεταί σε ὡς ἀκρίς, καὶ βαρυνθήσῃ ὡς βροῦχος. 16 ἐπλήθυνας τὰς ἐμπορίας σου ὑπὲρ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ· βροῦχος ὥρμησεν καὶ ἐξεπετάσθη. 17 ἐξήλατο ὡς ἀττέλεβος ὁ σύμμικτός σου, ὡς ἀκρὶς ἐπιβεβηκυῖα ἐπὶ φραγμὸν ἐν ἡμέραις πάγους· ὁ ἥλιος ἀνέτειλεν, καὶ ἀφήλατο, καὶ οὐκ ἔγνω τὸν τόπον αὐτῆς· οὐαὶ αὐτοῖς. 18 ἐνύσταξαν οἱ ποιμένες σου, βασιλεὺς Ἀσσύριος ἐκοίμισεν τοὺς δυνάστας σου· ἀπῆρεν ὁ λαός σου ἐπὶ τὰ ὄρη, καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐκδεχόμενος. 19 οὐκ ἔστιν ἴασις τῇ συντριβῇ σου, ἐφλέγμανεν ἡ πληγή σου· πάντες οἱ ἀκούοντες τὴν ἀγγελίαν σου κροτήσουσιν χεῖρας ἐπὶ σέ· διότι ἐπὶ τίνα οὐκ ἐπῆλθεν ἡ κακία σου διὰ παντός;
Mjerë Niniva
1 «Mjerë qyteti gjakatar,
i tëri mashtrim,
përplot me plaçkitje,
nuk i ndahen bastisjet.
2 Frushkulli fërshëllen,
rrotat rrapëllojnë.
Kali vrapon,
karroca tundet.
3 Kalorësi vërsulet,
shpata vezullon,
heshta shkreptin.
Mori të vrarësh,
pirg kufomash,
të vdekur pa fund,
aq sa pengohen,
kur ecin mes tyre,
4 për shkak të kurvërimit pa fund të lavires,
të bukuroshes magjepsëse,
të mjeshtres së shortarisë,
që me kurvëri e shortari,
skllavëron kombe e fise.
5 Ja, jam kundra teje, kumton Zoti i ushtrive.
Deri në fytyrë fundin do të ta ngre,
që të të shohin kombet lakuriq
e mbretëritë me turp.
6 Do të të mbuloj me neveri,
do të të përçmoj
e shembull do të të bëj.
7 Kushdo që do të të shohë,
do të zmbrapset e do të thotë:
“Niniva u shkretua
e askujt nuk i vjen keq.
Ngushëllues s'kam ku t'i gjej”.
8 A mos je më e mirë se No Amoni,
që shtrihej buzë Nilit e ujërat e rrethonin,
ku detin kishte si ledh e ujërat për mur?
9 Prej Kushit e prej Egjiptit rridhte forca e tij.
Ajo s'kishte kufi.
Puti e Libani ishin përkrahësit e tij.
10 Por edhe ai u shpërngul,
vajti në robëri.
Copë e çikë iu bënë fëmijët
në çdo qoshe rruge.
Short u hodh për fisnikët e tij,
tërë paria në pranga ra.
11 Edhe ti do të dehesh, do të tkurresh.
Edhe ti prej armiqve do të kërkosh strehim.
12 Si fiqtë e arrirë
janë tërë fortesat e tua.
Në i shkundsh,
në gojë të bien.
13 Ja, ushtria jote,
ushtri grash.
Portat e vendi iu hapën krejt armiqve,
shulat e tyre zjarri i përpiu.
14 Nxirr ujë për rrethim,
forcoji fortesat,
shko në baltë,
ngjish argjilë,
bëj tulla.
15 Edhe aty do të të përpijë zjarri,
shpata do të të shfarosë.
Do të të përpijë porsi vemja.
Shumohu porsi vemja,
shumohu porsi karkaleci.
16 I shtove tregtarët porsi yjet e qiellit,
porsi vemja që shndërrohet e fluturon.
17 Oborrtarët i ke porsi karkaleca,
zyrtarët si mori karkalecash.
Prehen mbi mure në ditë të ftohtë,
ikin kur lind dielli
pa ditur askush se ku.
18 O mbreti i Asirisë,
po të drobisin barinjtë,
fisnikët po të koten,
populli nëpër male po të shpërndahet
e s'ka kush t'i mbledhë.
19 Shërim s'ka për plagën tënde,
je lënduar rëndë.
Kush për ty dëgjon, duartroket,
se mizorisë tënde askush nuk i shpëtoi».