1 Ὑπολαβὼν δὲ Ιωβ λέγει
2 Εἰ γάρ τις ἱστῶν στήσαι μου τὴν ὀργήν,
τὰς δὲ ὀδύνας μου ἄραι ἐν ζυγῷ ὁμοθυμαδόν,
3 καὶ δὴ ἄμμου παραλίας βαρυτέρα ἔσται·
ἀλλ᾽ ὡς ἔοικεν, τὰ ῥήματά μού ἐστιν φαῦλα.
4 βέλη γὰρ κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐστιν,
ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα·
ὅταν ἄρξωμαι λαλεῖν, κεντοῦσί με.
5 τί γάρ; μὴ διὰ κενῆς κεκράξεται ὄνος ἄγριος, ἀλλ᾽ ἢ τὰ σῖτα ζητῶν;
εἰ δὲ καὶ ῥήξει φωνὴν βοῦς ἐπὶ φάτνης ἔχων τὰ βρώματα;
6 εἰ βρωθήσεται ἄρτος ἄνευ ἁλός;
εἰ δὲ καὶ ἔστιν γεῦμα ἐν ῥήμασιν κενοῖς;
7 οὐ δύναται γὰρ παύσασθαί μου ἡ ψυχή·
βρόμον γὰρ ὁρῶ τὰ σῖτά μου ὥσπερ ὀσμὴν λέοντος.
8 εἰ γὰρ δῴη, καὶ ἔλθοι μου ἡ αἴτησις,
καὶ τὴν ἐλπίδα μου δῴη ὁ κύριος.
9 ἀρξάμενος ὁ κύριος τρωσάτω με,
εἰς τέλος δὲ μή με ἀνελέτω.
10 εἴη δέ μου πόλις τάφος, ἐφ᾽ ἧς ἐπὶ τειχέων ἡλλόμην ἐπ᾽ αὐτῆς, οὐ μὴ φείσωμαι·
οὐ γὰρ ἐψευσάμην ῥήματα ἅγια θεοῦ μου.
11 τίς γάρ μου ἡ ἰσχύς, ὅτι ὑπομένω;
ἢ τίς μου ὁ χρόνος, ὅτι ἀνέχεταί μου ἡ ψυχή;
12 μὴ ἰσχὺς λίθων ἡ ἰσχύς μου;
ἢ αἱ σάρκες μού εἰσιν χάλκειαι;
13 ἦ οὐκ ἐπ᾽ αὐτῷ ἐπεποίθειν;
βοήθεια δὲ ἀπ᾽ ἐμοῦ ἄπεστιν.
14 ἀπείπατό με ἔλεος,
ἐπισκοπὴ δὲ κυρίου ὑπερεῖδέν με.
15 οὐ προσεῖδόν με οἱ ἐγγύτατοί μου· ὥσπερ χειμάρρους ἐκλείπων
ἢ ὥσπερ κῦμα παρῆλθόν με·
16 οἵτινές με διευλαβοῦντο, νῦν ἐπιπεπτώκασίν μοι
ὥσπερ χιὼν ἢ κρύσταλλος πεπηγώς·
17 καθὼς τακεῖσα θέρμης γενομένης οὐκ ἐπεγνώσθη ὅπερ ἦν,
18 οὕτως κἀγὼ κατελείφθην ὑπὸ πάντων,
ἀπωλόμην δὲ καὶ ἔξοικος ἐγενόμην.
19 ἴδετε ὁδοὺς Θαιμανων,
ἀτραποὺς Σαβων, οἱ διορῶντες·
20 καὶ αἰσχύνην ὀφειλήσουσιν
οἱ ἐπὶ πόλεσιν καὶ χρήμασιν πεποιθότες.
21 ἀτὰρ δὲ καὶ ὑμεῖς ἐπέβητέ μοι ἀνελεημόνως,
ὥστε ἰδόντες τὸ ἐμὸν τραῦμα φοβήθητε.
22 τί γάρ; μή τι ὑμᾶς ᾔτησα
ἢ τῆς παρ᾽ ὑμῶν ἰσχύος ἐπιδέομαι
23 ὥστε σῶσαί με ἐξ ἐχθρῶν
ἢ ἐκ χειρὸς δυναστῶν ῥύσασθαί με;
24 διδάξατέ με, ἐγὼ δὲ κωφεύσω·
εἴ τι πεπλάνημαι, φράσατέ μοι.
25 ἀλλ᾽ ὡς ἔοικεν, φαῦλα ἀληθινοῦ ῥήματα,
οὐ γὰρ παρ᾽ ὑμῶν ἰσχὺν αἰτοῦμαι·
26 οὐδὲ ὁ ἔλεγχος ὑμῶν ῥήμασίν με παύσει,
οὐδὲ γὰρ ὑμῶν φθέγμα ῥήματος ἀνέξομαι.
27 πλὴν ὅτι ἐπ᾽ ὀρφανῷ ἐπιπίπτετε,
ἐνάλλεσθε δὲ ἐπὶ φίλῳ ὑμῶν.
28 νυνὶ δὲ εἰσβλέψας εἰς πρόσωπα ὑμῶν οὐ ψεύσομαι.
29 καθίσατε δὴ καὶ μὴ εἴη ἄδικον,
καὶ πάλιν τῷ δικαίῳ συνέρχεσθε.
30 οὐ γάρ ἐστιν ἐν γλώσσῃ μου ἄδικον·
ἢ ὁ λάρυγξ μου οὐχὶ σύνεσιν μελετᾷ;
1 Atëherë Jobi u përgjigj e tha:
2 «Po të peshohet krusma ime
e të matet mjerimi im,
3 rëndojnë më shumë se rëra e detit,
prandaj po ngutem e po flas.
4 I gjithëpushtetshmi m'i ka ngulur shigjetat,
helmin ua thëthin shpirti im
e tmerret e Perëndisë më janë kundërvënë.
5 A pall gomari kur ka bar?
A pëllet lopa kur ka tagji?
6 A hahet gjella pa kripë e pa shije?
A ka shije lëngu i bordullakut?
7 Gjërat që nuk i prekja dot
janë bërë gjella ime e neveritshme.
8 U pranoftë kërkesa ime
e Perëndia më dhëntë çfarë shpresoj!
9 Dashtë Perëndia e më shtyptë,
zgjattë dorën e më zhbiftë!
10 Le të jetë ky ngushëllimi im
dhe do të galdoj në dhimbjen time,
se nuk i mohova fjalët e të Shenjtit.
11 Me çfarë force do të pres
dhe pse duhet të duroj?
12 Vallë, si guri jam i fortë?
Prej bronzi është mishi im?
13 As veten s'e ndihmoj dot
dhe prej meje ka ikur e mbara.
14 Mikut nuk i mohohet besnikëria,
edhe kur s'e ka më drojën e të gjithëpushtetshmit .
15 Shokët janë të pabesë si vau,
si përrenjtë që vërshojnë në zall.
16 Shkrihen akujt e turbullohen,
fryhen, kur shkrihet bora.
17 Kur është nxehtë, avullojnë,
kur vjen vapa, thahet zalli.
18 Varganet ngatërrojnë udhën,
marrin shkretëtirën e birren.
19 Varganet e Temait i kërkojnë,
udhëtarët e Shebës shpresojnë t'i gjejnë.
20 Zhgënjehen, sepse shpresonin,
mbërrijnë aty e pështjellohen.
21 Kështu jeni edhe ju për mua,
e patë zezonën dhe u tmerruat.
22 A mos ju thashë të më jepnit gjë,
të më shpërblenit me pasurinë tuaj?
23 Apo të më lironit nga dora e armikut,
të më shpaguanit nga dora e të pashpirtit?
24 Mësomëni e do të hesht,
tregomëni ku kam gabuar.
25 Sa të rënda janë fjalët e drejta!
Por, qortimet tuaja, çfarë qortojnë?
26 A synoni t'i qortoni fjalët e mia?
A i merr era fjalët e të pashpresit?
27 Edhe mbi jetimin do të hidhnit short
e mikun do ta shisnit.
28 Prandaj, kthehuni kah unë, ju lutem,
se nuk do t'ju gënjej sy më sy.
29 Pendohuni, që të mos bëhet padrejtësi!
Pendohuni, se unë kam të drejtë.
30 A paska padrejtësi në gjuhën time?
A s'e dalluaka ligësinë qiellza ime?».