1 Καὶ Ιεφθαε ὁ Γαλααδίτης δυνατὸς ἐν ἰσχύι· καὶ αὐτὸς ἦν υἱὸς γυναικὸς πόρνης, καὶ ἔτεκεν τῷ Γαλααδ τὸν Ιεφθαε. 2 καὶ ἔτεκεν ἡ γυνὴ Γαλααδ αὐτῷ υἱούς· καὶ ἡδρύνθησαν οἱ υἱοὶ τῆς γυναικὸς καὶ ἐξέβαλον τὸν Ιεφθαε καὶ εἶπον αὐτῷ Οὐ κληρονομήσεις ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸς ἡμῶν, ὅτι γυναικὸς υἱὸς ἑταίρας εἶ σύ. 3 καὶ ἀπέδρα Ιεφθαε ἐκ προσώπου τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ καὶ κατῴκησεν ἐν γῇ Τωβ, καὶ συνελέγοντο πρὸς τὸν Ιεφθαε ἄνδρες λιτοὶ καὶ συνεξεπορεύοντο μετ᾽ αὐτοῦ.
4 Καὶ ἐγένετο μεθ᾽ ἡμέρας καὶ ἐπολέμησαν οἱ υἱοὶ Αμμων μετὰ Ισραηλ. 5 καὶ ἐγενήθη ἡνίκα ἐπολέμουν οἱ υἱοὶ Αμμων μετὰ Ισραηλ, καὶ ἐπορεύθησαν οἱ πρεσβύτεροι Γαλααδ παραλαβεῖν τὸν Ιεφθαε ἐν γῇ Τωβ 6 καὶ εἶπαν πρὸς Ιεφθαε Δεῦρο καὶ ἔσῃ ἡμῖν εἰς ἡγούμενον, καὶ πολεμήσωμεν ἐν τοῖς υἱοῖς Αμμων. 7 καὶ εἶπεν Ιεφθαε τοῖς πρεσβυτέροις Γαλααδ Οὐχ ὑμεῖς ἐμισήσατέ με καὶ ἐξεβάλετέ με ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός μου καὶ ἐξαπεστείλατέ με ἀφ᾽ ὑμῶν; καὶ τί ὅτι ἤλθατε πρός με, ἡνίκα ἐθλίβητε; 8 καὶ εἶπαν οἱ πρεσβύτεροι Γαλααδ πρὸς Ιεφθαε Οὐχ οὕτως· νῦν ἤλθομεν πρὸς σέ, καὶ συμπορεύσῃ ἡμῖν, καὶ πολεμήσομεν ἐν τοῖς υἱοῖς Αμμων· καὶ ἔσῃ ἡμῖν εἰς κεφαλήν, πᾶσιν τοῖς κατοικοῦσιν Γαλααδ. 9 καὶ εἶπεν Ιεφθαε πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους Γαλααδ Εἰ ἐπιστρέφετέ με ὑμεῖς πολεμῆσαι ἐν τοῖς υἱοῖς Αμμων καὶ παραδῷ κύριος αὐτοὺς ἐνώπιον ἐμοῦ, ἐγὼ ὑμῖν ἔσομαι εἰς κεφαλήν. 10 καὶ εἶπαν οἱ πρεσβύτεροι Γαλααδ πρὸς Ιεφθαε Κύριος ἔσται ὁ ἀκούων ἀνὰ μέσον ἡμῶν, εἰ μὴ κατὰ τὸ ῥῆμά σου οὕτως ποιήσομεν. 11 καὶ ἐπορεύθη Ιεφθαε μετὰ τῶν πρεσβυτέρων Γαλααδ, καὶ κατέστησαν αὐτὸν ἐπ᾽ αὐτῶν εἰς κεφαλὴν εἰς ἡγούμενον. καὶ ἐλάλησεν Ιεφθαε πάντας τοὺς λόγους αὐτοῦ ἐνώπιον κυρίου ἐν Μασσηφα.
12 Καὶ ἀπέστειλεν Ιεφθαε ἀγγέλους πρὸς βασιλέα υἱῶν Αμμων λέγων Τί ἐμοὶ καὶ σοί, ὅτι ἥκεις πρός με σὺ πολεμῆσαί με ἐν τῇ γῇ μου; 13 καὶ εἶπεν βασιλεὺς υἱῶν Αμμων πρὸς τοὺς ἀγγέλους Ιεφθαε Διότι ἔλαβεν Ισραηλ τὴν γῆν μου ἐν τῇ ἀναβάσει αὐτοῦ ἐξ Αἰγύπτου ἀπὸ Αρνων ἕως Ιαβοκ καὶ ἕως τοῦ Ιορδάνου· καὶ νῦν ἐπίστρεψον αὐτὰς μετ᾽ εἰρήνης. 14 καὶ ἀπέστρεψαν οἱ ἄγγελοι πρὸς Ιεφθαε. καὶ ἀπέστειλεν Ιεφθαε ἀγγέλους πρὸς τὸν βασιλέα υἱῶν Αμμων 15 λέγων Τάδε λέγει Ιεφθαε Οὐκ ἔλαβεν Ισραηλ τὴν γῆν Μωαβ καὶ τὴν γῆν υἱῶν Αμμων 16 ἐν τῇ ἀναβάσει αὐτῶν ἐξ Αἰγύπτου, ἀλλ᾽ ἐπορεύθη Ισραηλ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἕως θαλάσσης ἐρυθρᾶς καὶ ἦλθεν ἕως Καδης. 17 καὶ ἐξαπέστειλεν Ισραηλ ἀγγέλους πρὸς βασιλέα Εδωμ λέγων Παρελεύσομαι διὰ τῆς γῆς σου· καὶ οὐκ ἤκουσεν βασιλεὺς Εδωμ. καί γε πρὸς βασιλέα Μωαβ ἀπέστειλεν, καὶ οὐκ ἠθέλησεν. καὶ ἐκάθισεν Ισραηλ ἐν Καδης. 18 καὶ διῆλθεν ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ ἐκύκλωσεν τὴν γῆν Εδωμ καὶ τὴν γῆν Μωαβ καὶ παρεγένετο κατ᾽ ἀνατολὰς ἡλίου τῆς γῆς Μωαβ καὶ παρενέβαλον ἐν τῷ πέραν Αρνων καὶ οὐκ εἰσῆλθον εἰς τὸ ὅριον Μωαβ, ὅτι Αρνων ἦν ὅριον Μωαβ. 19 καὶ ἀπέστειλεν Ισραηλ ἀγγέλους πρὸς Σηων βασιλέα Εσεβων τὸν Αμορραῖον, καὶ εἶπεν αὐτῷ Ισραηλ Παρελεύσομαι διὰ τῆς γῆς σου ἕως τοῦ τόπου μου. 20 καὶ οὐκ ἠθέλησεν Σηων διελθεῖν τὸν Ισραηλ διὰ τῶν ὁρίων αὐτοῦ· καὶ συνήγαγεν Σηων πάντα τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ παρενέβαλεν εἰς Ιασσα καὶ ἐπολέμησεν μετὰ Ισραηλ. 21 καὶ παρέδωκεν κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ τὸν Σηων καὶ πάντα τὸν λαὸν αὐτοῦ ἐν χειρὶ Ισραηλ, καὶ ἐπάταξεν αὐτούς· καὶ ἐκληρονόμησεν Ισραηλ πᾶσαν τὴν γῆν τοῦ Αμορραίου τοῦ κατοικοῦντος ἐν τῇ γῇ. 22 καὶ ἐκληρονόμησεν πᾶν τὸ ὅριον τοῦ Αμορραίου ἀπὸ Αρνων καὶ ἕως τοῦ Ιαβοκ καὶ ἀπὸ τῆς ἐρήμου καὶ ἕως τοῦ Ιορδάνου. 23 καὶ νῦν κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ ἐξῆρεν τὸν Αμορραῖον ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ αὐτοῦ Ισραηλ, καὶ σὺ κληρονομήσεις αὐτὸν ἐπὶ σοῦ; 24 οὐχὶ ὅσα κατεκληρονόμησέν σοι Χαμως ὁ θεός σου, αὐτὰ κληρονομήσεις; καὶ πάντα, ὅσα κατεκληρονόμησεν κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν ἀπὸ προσώπου ἡμῶν, αὐτὰ κληρονομήσομεν. 25 καὶ νῦν μὴ κρείσσων εἶ σὺ τοῦ Βαλακ υἱοῦ Σεπφωρ βασιλέως Μωαβ; μὴ μάχῃ ἐμαχέσατο μετὰ Ισραηλ ἢ πολεμῶν ἐπολέμησεν αὐτοῖς; 26 ἐν τῷ οἴκῳ Ισραηλ ἐν Εσεβων καὶ ἐν ταῖς θυγατράσιν αὐτῆς καὶ ἐν Ιαζηρ καὶ ἐν ταῖς θυγατράσιν αὐτῆς καὶ ἐν πάσαις ταῖς πόλεσιν ταῖς παρὰ τὸν Ιορδάνην τριακόσια ἔτη τί ὅτι οὐκ ἐρρύσαντο αὐτοὺς ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ; 27 καὶ ἐγὼ οὐχ ἥμαρτόν σοι, καὶ σὺ ποιεῖς μετ᾽ ἐμοῦ πονηρίαν τοῦ πολεμῆσαι ἐν ἐμοί· κρίναι κύριος ὁ κρίνων σήμερον ἀνὰ μέσον υἱῶν Ισραηλ καὶ ἀνὰ μέσον υἱῶν Αμμων. 28 καὶ οὐκ εἰσήκουσεν βασιλεὺς υἱῶν Αμμων καὶ οὐκ εἰσήκουσεν τῶν λόγων Ιεφθαε, ὧν ἀπέστειλεν πρὸς αὐτόν.
29 Καὶ ἐγενήθη ἐπὶ Ιεφθαε πνεῦμα κυρίου, καὶ διέβη τὴν γῆν Γαλααδ καὶ τὸν Μανασση καὶ διέβη τὴν σκοπιὰν Γαλααδ καὶ ἀπὸ σκοπιᾶς Γαλααδ εἰς τὸ πέραν υἱῶν Αμμων. 30 καὶ ηὔξατο Ιεφθαε εὐχὴν τῷ κυρίῳ καὶ εἶπεν Ἐὰν παραδώσει παραδῷς μοι τοὺς υἱοὺς Αμμων ἐν χειρί μου, 31 καὶ ἔσται ὃς ἂν ἐξέλθῃ ἐκ τῶν θυρῶν τοῦ οἴκου μου εἰς ἀπάντησίν μου ἐν τῷ ἐπιστρέψαι με ἐν εἰρήνῃ ἀπὸ τῶν υἱῶν Αμμων, καὶ ἔσται τῷ κυρίῳ, καὶ ἀνοίσω αὐτὸν ὁλοκαύτωμα. 32 καὶ διέβη Ιεφθαε πρὸς τοὺς υἱοὺς Αμμων τοῦ πολεμῆσαι πρὸς αὐτούς, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς κύριος ἐν χειρὶ αὐτοῦ. 33 καὶ ἐπάταξεν αὐτοὺς ἀπὸ Αροηρ καὶ ἕως τοῦ ἐλθεῖν εἰς Σεμωιθ εἴκοσι πόλεις ἕως Αβελ ἀμπελώνων πληγὴν μεγάλην σφόδρα, καὶ ἐνετράπησαν οἱ υἱοὶ Αμμων ἀπὸ προσώπου υἱῶν Ισραηλ.
34 Καὶ ἦλθεν Ιεφθαε εἰς Μασσηφα εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἡ θυγάτηρ αὐτοῦ ἐξεπορεύετο εἰς ἀπάντησιν αὐτοῦ ἐν τυμπάνοις καὶ χοροῖς· καὶ αὕτη μονογενὴς αὐτῷ ἀγαπητή, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτῷ πλὴν αὐτῆς υἱὸς ἢ θυγάτηρ. 35 καὶ ἐγενήθη ἡνίκα εἶδεν αὐτήν, καὶ διέρρηξεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ εἶπεν Οἴμμοι, θύγατέρ μου, ἐμπεποδοστάτηκάς με, εἰς σκῶλον ἐγένου ἐν ὀφθαλμοῖς μου, ἐγὼ δὲ ἤνοιξα τὸ στόμα μου περὶ σοῦ πρὸς κύριον καὶ οὐ δυνήσομαι ἀποστρέψαι. 36 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν Πάτερ μου, εἰ ἐν ἐμοὶ ἤνοιξας τὸ στόμα σου πρὸς κύριον, ποίει μοι ὃν τρόπον ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ στόματός σου, ἀνθ᾽ ὧν ἐποίησέν σοι κύριος ἐκδικήσεις ἐκ τῶν ἐχθρῶν σου ἐκ τῶν υἱῶν Αμμων. 37 καὶ εἶπεν πρὸς τὸν πατέρα αὐτῆς Καὶ ποίησόν μοι τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἔασόν με δύο μῆνας, καὶ πορεύσομαι καὶ καταβήσομαι ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ κλαύσομαι ἐπὶ τὰ παρθένιά μου, καὶ ἐγὼ καὶ αἱ συνεταιρίδες μου. 38 καὶ εἶπεν Πορεύου· καὶ ἐξαπέστειλεν αὐτὴν δύο μῆνας. καὶ ἐπορεύθη, αὐτὴ καὶ αἱ συνεταιρίδες αὐτῆς, καὶ ἔκλαυσεν ἐπὶ τὰ παρθένια αὐτῆς ἐπὶ τὰ ὄρη. 39 καὶ ἐγένετο μετὰ τέλος δύο μηνῶν καὶ ἀνέκαμψεν πρὸς τὸν πατέρα αὐτῆς, καὶ ἐπετέλεσεν Ιεφθαε τὴν εὐχὴν αὐτοῦ, ἣν ηὔξατο· καὶ αὐτὴ οὐκ ἔγνω ἄνδρα. καὶ ἐγενήθη εἰς πρόσταγμα ἐν Ισραηλ· 40 ἐξ ἡμερῶν εἰς ἡμέρας συνεπορεύοντο αἱ θυγατέρες Ισραηλ θρηνεῖν τὴν θυγατέρα Ιεφθαε τοῦ Γαλααδίτου τέσσαρας ἡμέρας ἐν τῷ ἐνιαυτῷ.
Jeftahu prijës i Izraelit
1 Jeftahu nga Gileadi ishte trim i fuqishëm. Ai ishte biri i Gileadit që kishte lindur nga një lavire. 2 Por gruaja e Gileadit i kishte lindur atij edhe bij të tjerë. Kur u rritën, ata e dëbuan Jeftahun e i thanë: «Ti nuk ke për të pasur pjesë në trashëgiminë e atit tonë, sepse je biri i një gruaje tjetër». 3 Atëherë Jeftahu u largua nga vëllezërit e tij dhe jetoi në vendin e Tobit. Rreth tij u bashkuan njerëz të poshtër, që dilnin për të plaçkitur bashkë me të.
4 Pas njëfarë kohe amonitët sulmuan Izraelin. 5 Kur amonitët sulmuan Izraelin, pleqësia e Gileadit shkoi për të marrë Jeftahun në vendin e Tobit. 6 Ata i thanë Jeftahut: «Eja e bëhu prijësi i ushtrisë sonë, për të luftuar me amonitët». 7 Jeftahu i tha pleqësisë së Gileadit: «A nuk ishit ju ata që më urryet e më zbuat nga shtëpia e tim eti? Përse keni ardhur tek unë tani që keni rënë ngushtë?». 8 Pleqësia e Gileadit i tha: «Kemi ardhur tani te ti, që të vish me ne e të luftosh kundër amonitëve e të bëhesh prijësi i të gjithë banorëve të Gileadit». 9 Jeftahu i tha pleqësisë së Gileadit: «Nëse më ktheni për të luftuar kundër amonitëve dhe nëse Zoti m'i dorëzon, do të bëhem prijësi juaj». 10 Pleqësia e Gileadit i tha: «Zoti do të jetë dëshmitar mes nesh, se do të bëjmë siç the». 11 Atëherë Jeftahu shkoi bashkë me pleqësinë e Gileadit dhe populli e caktoi si prijës e sundues. Jeftahu i përsëriti në Micpah para Zotit të gjitha fjalët që pati thënë më parë.
12 Jeftahu i dërgoi lajmëtarë mbretit të amonitëve e i tha: «Çfarë ke me mua, që ke ardhur për të sulmuar vendin tim?». 13 Mbreti i amonitëve iu përgjigj lajmëtarëve të Jeftahut: «Izraeli mori tokën time kur erdhi nga Egjipti, duke filluar nga Arnoni e deri në Jabok e në Jordan. Tani, na i ktheni këto toka me paqe». 14 Jeftahu i dërgoi përsëri lajmëtarë mbretit të amonitëve 15 e i tha: «Kështu thotë Jeftahu: Izraeli nuk ka marrë as tokën e Moabit e as tokën e amonitëve. 16 Kur izraelitët dolën nga Egjipti, kaluan shkretëtirën deri në detin e Kuq dhe mbërritën në Kadesh. 17 Atëherë i dërguan lajmëtarë mbretit të Edomit e i kërkuan që t'i lejonte të kalonin nëpër tokën e tij, por mbreti i Edomit nuk dëgjoi. I dërguan lajmëtarë edhe mbretit të Moabit, por as ai nuk donte t'i lejonte. Izraelitët u ndalën në Kadesh. 18 Pastaj udhëtuan në shkretëtirë dhe anashkaluan tokat e Edomit e të Moabit. Mbërritën në lindje të tokës së Moabit dhe e ngritën fushimin në anën tjetër të Arnonit, pa hyrë brenda kufijve të Moabit, sepse Arnoni është kufiri i Moabit. 19 Izraelitët i dërguan lajmëtarë Sihonit, mbretit të amoritëve, mbretit të Heshbonit e i kërkuan që t'i lejonte të kalonin nëpër tokën e tij për të shkuar në vendin e tyre. 20 Por Sihoni nuk pati besim tek izraelitët dhe nuk i la të kalonin përmes trojeve të tij. Ai mblodhi tërë popullin e tij dhe e ngriti fushimin në Jahac për të sulmuar Izraelin. 21 Por Zoti, Perëndia i Izraelit, ia dorëzoi Sihonin dhe tërë popullin e tij izraelitëve. Izraeli i mposhti dhe mori të gjitha tokat e amoritëve që banonin në atë vend. 22 Izraelitët pushtuan gjithë trojet e amoritëve, nga Arnoni deri në Jabok dhe nga shkretëtira deri në Jordan. 23 E tani që Zoti, Perëndia i Izraelit, i ka dëbuar amoritët para Izraelit, popullit të tij, ti dashke që ta marrësh këtë tokë për vete? 24 A nuk zotëron ti tokën që të dha Kemoshi, perëndia yt? E pra, edhe ne do të zotërojmë gjithçka që na ka dhënë Zoti, Perëndia ynë. 25 Mos je më i mirë se Balaku, biri i Ciporit, mbreti i Moabit? Ai nuk u grind kurrë me Izraelin e as luftoi kundër tij. 26 Izraelitët kanë treqind vjet që banojnë në Heshbon dhe në fshatrat përreth, në Aroer dhe në fshatrat përreth, si edhe në të gjitha qytetet që ndodhen në brigjet e Arnonit. Përse nuk i keni marrë këto troje gjatë kësaj kohe? 27 Unë s'të kam faj, që të më biesh në qafë duke më shpallur luftë. Zoti, gjykatësi, vendostë sot drejtësi mes izraelitëve dhe amonitëve». 28 Por mbreti i amonitëve nuk i përfilli fjalët që i tha Jeftahu përmes lajmëtarëve.
Premtimi i Jeftahut
29 Atëherë shpirti i Zotit e pushtoi Jeftahun. Jeftahu përshkoi Gileadin dhe Manaseun, shkoi në Micpah të Gileadit e prej andej tek amonitët. 30 Jeftahu iu betua Zotit e i tha: «Nëse më dorëzon amonitët, 31 i pari që do të dalë nga dyert e shtëpisë sime për të më takuar, kur të kthehem ngadhënjimtar mbi amonitët, do të të përkasë ty dhe do të ta kushtoj si fli shkrumbimi». 32 Kështu, Jeftahu kaloi kufijtë e amonitëve për të luftuar kundër tyre dhe Zoti ia dorëzoi. 33 I shpartalloi krejt dhe bëri kërdinë nga Aroeri deri në Minit, gjithsej njëzet qytete, e deri në Abel Keramin. Amonitët u mposhtën prej izraelitëve.
34 Jeftahu po kthehej në shtëpi në Micpah, kur, ja, përpara i doli e bija, duke i rënë dajres e duke vallëzuar. Ishte vajza e tij e vetme, se nuk kishte as djem e as vajza të tjera. 35 Jeftahu kur e pa, shqeu rrobat e tha: «Mjerë, o bija ime! Sa po ma thyen shpirtin! Sa fatkeq po më bën! I kam dhënë fjalën Zotit e s'mund ta thyej». 36 Ajo i tha: «Ati im, nëse i ke dhënë fjalën Zotit, vepro me mua sipas fjalës që ke dhënë, sepse Zoti të dha fitoren mbi armiqtë e tu, amonitët». 37 Pastaj i tha të atit: «Por, të lutem për një gjë: shtyje për dy muaj, që të shkoj nëpër male me shoqet e mia e të qaj virgjërinë time». 38 Ai i tha të shkonte dhe e la të ikte për dy muaj. Ajo shkoi bashkë me shoqet nëpër male dhe qau për virgjërinë e saj. 39 Pas dy muajsh ajo u kthye tek i ati dhe ai veproi me të sipas fjalës që kishte dhënë. Ajo nuk njohu kurrë burrë. Kështu, u bë zakon në Izrael, 40 që bijat e izraelitëve të shkonin çdo vit për katër ditë për të vajtuar bijën e Jeftahut nga Gileadi.