KAPTINA XII.
1 Edhe u duk nji shenj’ e madhe ndë qiellt: nji grue veshunë diellinë, edhe hana ishte përposh kambëvet asai, edhe mbi kryet t’asai nji kunorë dy-mbë-dhetë yjesh.
2 Edhe mbassi ishte me barrë, bërtiste prei të dhimtunit e prei mundimit qi të pielli.
3 Edhe u duk nji tietër shenjë ndë qiellt, edhe nje nji dreq i math e i kuq, qi kishte shtatë krenë edhe dhetë brina, edhe mbi krenët të vet shtatë kunora.
4 Edhe bishti i ati tërhiqte të tretën’ e yjevet qiellit, edhe i hodhi mbë dhet. Edhe dreqi ndenji përpara gruesë qi kishte për me piellë, qi të hajë dialin’ e asai, kur të pielli,
5 edhe puell nji dial mashkullë, qi ai kishte për me kullotunë gjithë kombetë me shkop të hekurtë; edhe diali i asai u rrëmbye te Hyji, edhe te shkambi i ati.
6 Edhe grueja iku ndë shkretinë, atie ku ka vend bamë gati prei Hyjit, qi ta ushqejën’ atie nji mijë e dy qind e gjashtë-dhetë ditt.
7 Edhe u ba luftë ndë qiellt: Mihaili edhe engjujt’ e ati luftuenë kundrë dreqit, edhe dreqi luftoi edhe engjujt’ e ati.
8 Edhe nukë muftnë, as vend s’u gjet për ata ma ndë qiellt.
9 Edhe u hoth poshtë dreqi i math, gjarpëni i moçim qi quhetë Diall, edhe Satanai, ai qi gënjen gjithë botënë, u hoth poshtë mbë dhet; edhe engjujt’ e ati bashkë me atë u hothnë poshtë .
10 Edhe ndëgjova nji za të math qi thoshte ndë qiell: Tashi u ba shpëtimi edhe fuqia edhe regjënia e Hyjit t’ynë, edhe pushteti i Krishtit ati, sepse u hoth poshtë ai qi përflet vëllazënitë t’anë, ai qi përfliste ata përpara Hyjit t’ynë dit’ e natë.
11 Edhe ata e mundën me anë të gjakut Qengjit, edhe për fjalën’ e deshmisë vet, edhe nuk’ e deshnë jetën’ e vet qysh mbë vdekë.
12 Përandai gëzohi ju qijetë, edhe ata qi rrinë mb’ata; mier ata qi rrinë mbë dhet edhe ndë det, se sdripi Dialli te ju, ai qi ka zemërim të math, sepse e di se ka pak kohë.
13 Edhe kur pa dreqi se u hoth poshtë ndë dhet, ndoqi gruenë qi puell mashkullinë.
14 Edhe iu dhanë gruesë dy fletë të shqipesë madhe, për me fluturuem ndë shkretinë ndë vend të vet, atie ku ushqehetë kohë edhe kohëna edhe gjymës kohe, lark prei faqesë gjarpënit.
15 Edhe gjarpëni lishoi mbrapa kryesë prei gojësë vet ujë porsi lum, qi ta bajë me e marrë lumi.
16 Edhe dheu i ndifi gruesë, edhe dheu hapi gojën’ e vet, edhe piu luminë qi lishoi dreqi prei gojësë vet.
17 Edhe dreqi u zemërue mbi gruenë, edhe vote me bamë luftë bashkë me të tierët e farës’ asai, qi ruejënë porosit’ e Hyjit, edhe qi kanë deshmin’ e Iesu Krishtit.
The Woman and the Dragon
1 Καὶ σημεῖον μέγα ὤφθη ἐν τῷ οὐρανῷ, γυνὴ περιβεβλημένη τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς καὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα, 2 καὶ ἐν γαστρὶ ἔχουσα, καὶ κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν. 3 καὶ ὤφθη ἄλλο σημεῖον ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἰδοὺ δράκων μέγας πυρρὸς ἔχων κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα καὶ ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτοῦ ἑπτὰ διαδήματα, 4 καὶ ἡ οὐρὰ αὐτοῦ σύρει τὸ τρίτον τῶν ἀστέρων τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν. καὶ ὁ δράκων ἕστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικὸς τῆς μελλούσης τεκεῖν, ἵνα ὅταν τέκῃ τὸ τέκνον αὐτῆς καταφάγῃ. 5 καὶ ἔτεκεν υἱὸν ἄρσεν, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ. καὶ ἡρπάσθη τὸ τέκνον αὐτῆς πρὸς τὸν θεὸν καὶ πρὸς τὸν θρόνον αὐτοῦ. 6 καὶ ἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει ἐκεῖ τόπον ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα.
7 Καὶ ἐγένετο πόλεμος ἐν τῷ οὐρανῷ, ὁ Μιχαὴλ καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ τοῦ πολεμῆσαι μετὰ τοῦ δράκοντος. καὶ ὁ δράκων ἐπολέμησεν καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ, 8 καὶ οὐκ ἴσχυσεν οὐδὲ τόπος εὑρέθη αὐτῶν ἔτι ἐν τῷ οὐρανῷ. 9 καὶ ἐβλήθη ὁ δράκων ὁ μέγας, ὁ ὄφις ὁ ἀρχαῖος, ὁ καλούμενος Διάβολος καὶ ὁ Σατανᾶς, ὁ πλανῶν τὴν οἰκουμένην ὅλην, ἐβλήθη εἰς τὴν γῆν, καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ ἐβλήθησαν. 10 καὶ ἤκουσα φωνὴν μεγάλην ἐν τῷ οὐρανῷ λέγουσαν,
Ἄρτι ἐγένετο ἡ σωτηρία καὶ ἡ δύναμις
καὶ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἡμῶν
καὶ ἡ ἐξουσία τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ,
ὅτι ἐβλήθη ὁ κατήγωρ τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν,
ὁ κατηγορῶν αὐτοὺς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ ἡμῶν ἡμέρας καὶ νυκτός.
11 καὶ αὐτοὶ ἐνίκησαν αὐτὸν διὰ τὸ αἷμα τοῦ ἀρνίου
καὶ διὰ τὸν λόγον τῆς μαρτυρίας αὐτῶν
καὶ οὐκ ἠγάπησαν τὴν ψυχὴν αὐτῶν ἄχρι θανάτου.
12 διὰ τοῦτο εὐφραίνεσθε, [οἱ] οὐρανοὶ
καὶ οἱ ἐν αὐτοῖς σκηνοῦντες.
οὐαὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν,
ὅτι κατέβη ὁ διάβολος πρὸς ὑμᾶς
ἔχων θυμὸν μέγαν,
εἰδὼς ὅτι ὀλίγον καιρὸν ἔχει.
13 Καὶ ὅτε εἶδεν ὁ δράκων ὅτι ἐβλήθη εἰς τὴν γῆν, ἐδίωξεν τὴν γυναῖκα ἥτις ἔτεκεν τὸν ἄρσενα. 14 καὶ ἐδόθησαν τῇ γυναικὶ αἱ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον εἰς τὸν τόπον αὐτῆς, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ ἀπὸ προσώπου τοῦ ὄφεως. 15 καὶ ἔβαλεν ὁ ὄφις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ ὀπίσω τῆς γυναικὸς ὕδωρ ὡς ποταμόν, ἵνα αὐτὴν ποταμοφόρητον ποιήσῃ. 16 καὶ ἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ καὶ ἤνοιξεν ἡ γῆ τὸ στόμα αὐτῆς καὶ κατέπιεν τὸν ποταμὸν ὃν ἔβαλεν ὁ δράκων ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ. 17 καὶ ὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ καὶ ἀπῆλθεν ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν λοιπῶν τοῦ σπέρματος αὐτῆς τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ θεοῦ καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν Ἰησοῦ. 18 καὶ ἐστάθη ἐπὶ τὴν ἄμμον τῆς θαλάσσης.