KAPTINA X.
1 Edhe ishte nji nieri ndë Kaisari qi quhei Kornel, krye-qindës prei tufësë ushtëtorëvet qi quhei Italiane,
2 besëtar edhe i pasunë frikë Perëndinë bashkë me gjithë shtëpin’ e vet, e tue bamë shumë lëmoshëna ndë popull, edhe tue iu lutunë Perëndisë gjithë-nji.
3 Kyi pa këthiellëtë nd’andërrë, afër mbë të nanttën’ orë të ditësë, engjullin’ e Perëndisë, se hyni tek ai, e i tha: O Kornel.
4 Edhe ai kur çoi sytë mb’ate, e muer frika, e tha: Qish asht’, o Zot? Edhe engjulli i tha: Të falunat’ e tua e lëmoshënat’ e tua hypnë për kujtim përpara Perëndisë.
5 Edhe tashti dërgo nierës ndë Ioppë, edhe thirrë Simoninë qi quhetë përmbi emënë Pietër;
6 kyi ashtë pritunë ndë shtëpi të nji farë Simoni likurë-regjësi, qi e ka shtëpinë për-anë detit; kyi ka për me të folunë qish duhetë me bamë.
7 Edhe si iku engjulli qi ishte tue folunë me Kornelinë, thërriti dy vetë prei shërbëtorësh vet, edhe nji ushtëtuer besëtar prei atyneve qi rrijinë përherë për-an’ ati;
8 edhe si u diftoi atyne të gjitha, i dërgoi ndë Ioppë.
9 Edhe mbë të nesërmenë, atie ku ishinë tue bam’ udhë ata, edhe avitunë ndë qytet, Pietri hypi mbë dhomët me u falunë, afër mbë gjashtë orë.
10 Edhe si e muer unia, deshi me ngranë; por ata kur ishinë tue i bamë gati bukënë , i erdhi nji jangi,
11 edhe shef qiellinë hapunë, edhe nji anë tue sdrypunë mb’ate, porsi nji pëlhurë e madhe, lidhunë prei së katër anësh, edhe tue ranë mbi dhet;
12 nd’ate ishinë gjithë shtazëtë katër-kambiet’ e dheut, e bishat, e shtërpijt’, e shpendët’ e qiellit.
13 Edhe erdhi nji za tek ai: Ngreu, Pietër; ther, e ha.
14 Por Pietri tha: Qoftë lark, o Zot, sepse askurrë s’kam ngranë çdo gja të ndytë, a të pugatë.
15 Edhe prap për së dytë erdhi nji za tek ai: Ato qi i ka qiruem Perëndia, ti mos i quej të ndyta.
16 Edhe këjo u ba tri herë, edhe prap ana u muer nalt ndë qiell.
17 Edhe Pietri tue vramë mendienë me vetëvetëhenë, vallë qish do me qenunë këjo e pame qi pa, qe, burratë qi ishinë dërguem prei Kornelit, mbassi pyetnë për shtëpin’ e Simonit, e mbërrinë ndë derët;
18 edhe tue thërritunë pyesinë, ndë pastë ranë këtu Simoni qi quhetë përmbi emënë Pietër.
19 Edhe Pietri atie ku ishte tue u menduem për të pamenë qi pa, Shpirti Shenjt i tha: Qe te po të kërkojnë tre burra;
20 ngreu pra, e sdryp, edhe shko bashkë me ata, pa mos të ardhunë ndonji farë mendie, sepse un’ i kam dërguem.
21 Edhe Pietri mbassi sdrypi tek ata nierëzit qi ishinë dërguem tek ai prei Kornelit, tha: Qe, unë jam ai qi kërkoni; për çfarë pune keni ardhunë?
22 Edhe ata thanë: Korneli krye-qindësi, qi ashtë nieri i dreitë, edhe qi ka frikë Perëndinë, edhe qi ka dhanë deshmi për ate gjithë kombi i Iudevet, u urdhënue kah Perëndia prei shenjtit engjull me të thërritunë ndë shtëpit të vet, edhe me ndëgjuem fjalë prei tejet.
23 Ai pra thërriti ata mbrenda, e i gostiti. Edhe mbë të nesërmenë duel Pietri bashkë me ata, edhe disa prei atyne vëllazënavet qiishinë prei Ioppet erthnë bashkë me ate.
24 Edhe mbë të nesërmenë hynë ndë Kaisari. Edhe Korneli ishte tue pritun’ ata, edhe kishte thërritunë fisin’ e vet, e miqt’ e nevojëshim.
25 Edhe Pietri porsa hyni mbrenda, Korneli i duel përpara, e i ra ndër kambë, edhe e adhuroi.
26 Por Pietri e çoi, tue thanë: Ngreu, sepse edhe unë jam nieri.
27 Edhe tue folunë bashkë me ate hyni mbrenda, edhe gjen mbëledhunë shumë vetë .
28 Edhe u tha atyne: Ju e dini se s’ashtë ndëjyem mbë nji nieri Iude me u piekunë, a me u afëruem me tietër komp; por Perëndia më diftoi mos me than’ as për ndonji nieri se asht’ i ndytë, a i pugatë,
29 përandai kur u thërrita, erdha pa bamë fjalë; pyes pra, për ç’fjalë dërguet’ e më prutë?
30 Edhe Korneli tha: Janë katër ditt deri mbë këte orë qi ishiem tue agjinuem, edhe mbë të nanttën’ orë ishiem tue u falunë ndë shtëpit t’eme; edhe qe nji nieri me petka të ndrituna te ndenji përpara meje,
31 edhe tha: Kornel, u ndëgjue të falunitë tat, edhe lëmoshënat’ e tua u përmendnë përpara Perëndisë.
32 Dërgo pra ndë Ioppë, e thirrë Simoninë qi quhetë përmbi emënë Pietër; kyi ka ranë ndë shtëpi të Simonit likurë-regjësit për-anë detit, edhe ai kur të vijë, ka për me të folunë.
33 Përnjiherë pra dërgova te ti, edhe ti bane mirë qi erdhe. Tashti pra na të gjithë jemi përpara Perëndisë, për me ndëgjuem gjithë qish jan’ urdhënuem te ti prei Perëndisë.
34 Edhe Pietri hapi gojënë, e tha: Me të vërtetë e marr vesht, se Perëndia s’mba anë,
35 por mbë ç’komp qi e ka frikë, edhe punon dreitëni, asht’ i pritunë tek ai.
36 Ate fjalënë qi dërgoi te të bijt e Israelit, tue ungjillëzuem paqtim me anë të Iesu-Krishtit (kyi ashtë Zoti të gjithëve);
37 ju e dini këte fjalë, qi u përhap ndëpër gjithë Iudenë; zanë fillë prei Galilesë, mbas ati pagëzimit qi predikoi Gjionni;
38 Perëndia si leu [vojoi ] Iesunë prei Nazaretit me Shpirtinë Shenjt e me fuqi, i cilli shkoi vend mbë vend tue bamë mirë e tue shëndoshunë gjith’ ata qi mundoheshinë prei diallit; sepse Perëndia ishte bashkë me ate.
39 Edhe na jemi deshmitarë për gjith’ ato qi bani edhe ndë vend të Iudevet, edhe ndë Ierusalem, të cillin’ e vranë, edhe e varnë mbë dru,
40 këte Perëndia e ngjalli mbë të tretënë ditë, edhe e bani qi të duketë,
41 jo mbë gjithë popullinë, por mbë deshmitarë sgjedhunë çë përpara prei Perëndisë, due me thanë mbë ne qi hangrëm e pim bashkë me ate, mbassi u ngjall prei së vdekunish.
42 Edhe na porositi me predikuem te populli, edhe me bamë deshmi, se ai asht’ ai qi qe urdhënuem prei Perëndisë gjyqtar të gjallësh e të vdekunish.
43 Gjithë profetënitë deshmojnë për këte, se me anë të emënit ati kushdo qi i beson, ka me marrë ndëjesë fajesh.
44 Edhe Pietri por tue folunë këto fjalë, ra Shpirti Shenjt mbi gjith’ ata qi ndëgjojinë fjalënë.
45 Edhe u mërekulluen’ ata besëtarëtë qi ishinë prei rreth-presiesë, sa kishin ardhunë bashkë me Pietrinë, se u derthëka dhunëtia e Shpirtit Shenjt edhe mbë kombet.
46 Sepse ndëgjojin’ ata tue folunë gjuhëna, e tue madhënuem Perëndinë. Atëherë Pietri u përgjeq:
47 Mos mundetë kush me ndalun’ ujëtë, për mos me u pagëzuem këta qi muernë Shpirtinë Shenjt, sikurse edhe na?
48 Edhe i urdhënoi me u pagëzuem mb’emënit të Zotit. Atëherë iu lutnë me mbetunë disa ditt tek ata .
Peter and Cornelius
1 Ἀνὴρ δέ τις ἐν Καισαρείᾳ ὀνόματι Κορνήλιος, ἑκατοντάρχης ἐκ σπείρης τῆς καλουμένης Ἰταλικῆς, 2 εὐσεβὴς καὶ φοβούμενος τὸν θεὸν σὺν παντὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ποιῶν ἐλεημοσύνας πολλὰς τῷ λαῷ καὶ δεόμενος τοῦ θεοῦ διὰ παντός, 3 εἶδεν ἐν ὁράματι φανερῶς ὡσεὶ περὶ ὥραν ἐνάτην τῆς ἡμέρας ἄγγελον τοῦ θεοῦ εἰσελθόντα πρὸς αὐτὸν καὶ εἰπόντα αὐτῷ, Κορνήλιε. 4 ὁ δὲ ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἔμφοβος γενόμενος εἶπεν, Τί ἐστιν, κύριε; εἶπεν δὲ αὐτῷ, Αἱ προσευχαί σου καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἀνέβησαν εἰς μνημόσυνον ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ. 5 καὶ νῦν πέμψον ἄνδρας εἰς Ἰόππην καὶ μετάπεμψαι Σίμωνά τινα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος· 6 οὗτος ξενίζεται παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ, ᾧ ἐστιν οἰκία παρὰ θάλασσαν. 7 ὡς δὲ ἀπῆλθεν ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν αὐτῷ, φωνήσας δύο τῶν οἰκετῶν καὶ στρατιώτην εὐσεβῆ τῶν προσκαρτερούντων αὐτῷ 8 καὶ ἐξηγησάμενος ἅπαντα αὐτοῖς ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὴν Ἰόππην.
9 Τῇ δὲ ἐπαύριον, ὁδοιπορούντων ἐκείνων καὶ τῇ πόλει ἐγγιζόντων, ἀνέβη Πέτρος ἐπὶ τὸ δῶμα προσεύξασθαι περὶ ὥραν ἕκτην. 10 ἐγένετο δὲ πρόσπεινος καὶ ἤθελεν γεύσασθαι. παρασκευαζόντων δὲ αὐτῶν ἐγένετο ἐπ᾽ αὐτὸν ἔκστασις 11 καὶ θεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον καὶ καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιέμενον ἐπὶ τῆς γῆς, 12 ἐν ᾧ ὑπῆρχεν πάντα τὰ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ τῆς γῆς καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ. 13 καὶ ἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτόν, Ἀναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε. 14 ὁ δὲ Πέτρος εἶπεν, Μηδαμῶς, κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρτον. 15 καὶ φωνὴ πάλιν ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν, Ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισεν, σὺ μὴ κοίνου. 16 τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ τρὶς καὶ εὐθὺς ἀνελήμφθη τὸ σκεῦος εἰς τὸν οὐρανόν.
17 Ὡς δὲ ἐν ἑαυτῷ διηπόρει ὁ Πέτρος τί ἂν εἴη τὸ ὅραμα ὃ εἶδεν, ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οἱ ἀπεσταλμένοι ὑπὸ τοῦ Κορνηλίου διερωτήσαντες τὴν οἰκίαν τοῦ Σίμωνος ἐπέστησαν ἐπὶ τὸν πυλῶνα, 18 καὶ φωνήσαντες ἐπυνθάνοντο εἰ Σίμων ὁ ἐπικαλούμενος Πέτρος ἐνθάδε ξενίζεται. 19 τοῦ δὲ Πέτρου διενθυμουμένου περὶ τοῦ ὁράματος εἶπεν [αὐτῷ] τὸ πνεῦμα, Ἰδοὺ ἄνδρες τρεῖς ζητοῦντές σε, 20 ἀλλ᾽ ἀναστὰς κατάβηθι καὶ πορεύου σὺν αὐτοῖς μηδὲν διακρινόμενος ὅτι ἐγὼ ἀπέσταλκα αὐτούς. 21 καταβὰς δὲ Πέτρος πρὸς τοὺς ἄνδρας εἶπεν, Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε· τίς ἡ αἰτία δι᾽ ἣν πάρεστε; 22 οἱ δὲ εἶπαν, Κορνήλιος ἑκατοντάρχης, ἀνὴρ δίκαιος καὶ φοβούμενος τὸν θεόν, μαρτυρούμενός τε ὑπὸ ὅλου τοῦ ἔθνους τῶν Ἰουδαίων, ἐχρηματίσθη ὑπὸ ἀγγέλου ἁγίου μεταπέμψασθαί σε εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ ἀκοῦσαι ῥήματα παρὰ σοῦ. 23 εἰσκαλεσάμενος οὖν αὐτοὺς ἐξένισεν.
Τῇ δὲ ἐπαύριον ἀναστὰς ἐξῆλθεν σὺν αὐτοῖς καί τινες τῶν ἀδελφῶν τῶν ἀπὸ Ἰόππης συνῆλθον αὐτῷ. 24 τῇ δὲ ἐπαύριον εἰσῆλθεν εἰς τὴν Καισάρειαν. ὁ δὲ Κορνήλιος ἦν προσδοκῶν αὐτοὺς συγκαλεσάμενος τοὺς συγγενεῖς αὐτοῦ καὶ τοὺς ἀναγκαίους φίλους. 25 ὡς δὲ ἐγένετο τοῦ εἰσελθεῖν τὸν Πέτρον, συναντήσας αὐτῷ ὁ Κορνήλιος πεσὼν ἐπὶ τοὺς πόδας προσεκύνησεν. 26 ὁ δὲ Πέτρος ἤγειρεν αὐτὸν λέγων, Ἀνάστηθι· καὶ ἐγὼ αὐτὸς ἄνθρωπός εἰμι. 27 καὶ συνομιλῶν αὐτῷ εἰσῆλθεν καὶ εὑρίσκει συνεληλυθότας πολλούς, 28 ἔφη τε πρὸς αὐτούς, Ὑμεῖς ἐπίστασθε ὡς ἀθέμιτόν ἐστιν ἀνδρὶ Ἰουδαίῳ κολλᾶσθαι ἢ προσέρχεσθαι ἀλλοφύλῳ· κἀμοὶ ὁ θεὸς ἔδειξεν μηδένα κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον λέγειν ἄνθρωπον· 29 διὸ καὶ ἀναντιρρήτως ἦλθον μεταπεμφθείς. πυνθάνομαι οὖν τίνι λόγῳ μετεπέμψασθέ με; 30 καὶ ὁ Κορνήλιος ἔφη, Ἀπὸ τετάρτης ἡμέρας μέχρι ταύτης τῆς ὥρας ἤμην τὴν ἐνάτην προσευχόμενος ἐν τῷ οἴκῳ μου, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἔστη ἐνώπιόν μου ἐν ἐσθῆτι λαμπρᾷ 31 καὶ φησίν, Κορνήλιε, εἰσηκούσθη σου ἡ προσευχὴ καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. 32 πέμψον οὖν εἰς Ἰόππην καὶ μετακάλεσαι Σίμωνα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος, οὗτος ξενίζεται ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος βυρσέως παρὰ θάλασσαν. 33 ἐξαυτῆς οὖν ἔπεμψα πρὸς σέ, σύ τε καλῶς ἐποίησας παραγενόμενος. νῦν οὖν πάντες ἡμεῖς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ πάρεσμεν ἀκοῦσαι πάντα τὰ προστεταγμένα σοι ὑπὸ τοῦ κυρίου.
Peter Speaks in Cornelius’ House
34 Ἀνοίξας δὲ Πέτρος τὸ στόμα εἶπεν, Ἐπ᾽ ἀληθείας καταλαμβάνομαι ὅτι οὐκ ἔστιν προσωπολήμπτης ὁ θεός, 35 ἀλλ᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν. 36 τὸν λόγον [ὃν] ἀπέστειλεν τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ εὐαγγελιζόμενος εἰρήνην διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, οὗτός ἐστιν πάντων κύριος, 37 ὑμεῖς οἴδατε τὸ γενόμενον ῥῆμα καθ᾽ ὅλης τῆς Ἰουδαίας, ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας μετὰ τὸ βάπτισμα ὃ ἐκήρυξεν Ἰωάννης, 38 Ἰησοῦν τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ, ὡς ἔχρισεν αὐτὸν ὁ θεὸς πνεύματι ἁγίῳ καὶ δυνάμει, ὃς διῆλθεν εὐεργετῶν καὶ ἰώμενος πάντας τοὺς καταδυναστευομένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου, ὅτι ὁ θεὸς ἦν μετ᾽ αὐτοῦ. 39 καὶ ἡμεῖς μάρτυρες πάντων ὧν ἐποίησεν ἔν τε τῇ χώρᾳ τῶν Ἰουδαίων καὶ [ἐν] Ἰερουσαλήμ. ὃν καὶ ἀνεῖλαν κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου, 40 τοῦτον ὁ θεὸς ἤγειρεν [ἐν] τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἔδωκεν αὐτὸν ἐμφανῆ γενέσθαι, 41 οὐ παντὶ τῷ λαῷ, ἀλλὰ μάρτυσιν τοῖς προκεχειροτονημένοις ὑπὸ τοῦ θεοῦ, ἡμῖν, οἵτινες συνεφάγομεν καὶ συνεπίομεν αὐτῷ μετὰ τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν· 42 καὶ παρήγγειλεν ἡμῖν κηρύξαι τῷ λαῷ καὶ διαμαρτύρασθαι ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ ὡρισμένος ὑπὸ τοῦ θεοῦ κριτὴς ζώντων καὶ νεκρῶν. 43 τούτῳ πάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν ἄφεσιν ἁμαρτιῶν λαβεῖν διὰ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ πάντα τὸν πιστεύοντα εἰς αὐτόν.
Gentiles Receive the Holy Spirit
44 Ἔτι λαλοῦντος τοῦ Πέτρου τὰ ῥήματα ταῦτα ἐπέπεσεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον. 45 καὶ ἐξέστησαν οἱ ἐκ περιτομῆς πιστοὶ ὅσοι συνῆλθαν τῷ Πέτρῳ, ὅτι καὶ ἐπὶ τὰ ἔθνη ἡ δωρεὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐκκέχυται· 46 ἤκουον γὰρ αὐτῶν λαλούντων γλώσσαις καὶ μεγαλυνόντων τὸν θεόν. τότε ἀπεκρίθη Πέτρος, 47 Μήτι τὸ ὕδωρ δύναται κωλῦσαί τις τοῦ μὴ βαπτισθῆναι τούτους, οἵτινες τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔλαβον ὡς καὶ ἡμεῖς; 48 προσέταξεν δὲ αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ βαπτισθῆναι. τότε ἠρώτησαν αὐτὸν ἐπιμεῖναι ἡμέρας τινάς.