Krie IX.
1 E po tše u‐ngjit te varka, škoi mbatân, e vate te χora e tîje .
2 E njô i súaltin pe rpara nje paralíte ke tše rrîje i štẽ n mbe štrat. E pâr Džesúi besse n e tire, i θa paralíte kut: Bẽ n ze me r, ti bîr, te nde ljenen me káte te tẽ nte.
3 E njô tsa nde r Skribrat θân mbe vetχên: Kî malkón.
4 E pâr Džesúi nde r trût e tire, θa: Pse ju pe nsoni te ljiga te zé me rat túaje ?
5 Tš’ e št mê ljê te θúaš: Te nde ljenen me káte te tẽ nte: o te θúaš: Ngreu, e ets?
6 E se te dini, se Biri njeríut kâ zotrîn mbi δên te nde ljenje me káte te , aχíera i θot paralíte kut: Ngreu, mirr štratin tẽ nte , e ets te špia jote.
7 E po tše u‐ngre, vate te špia tîje .
8 Pâr kte prana gjinde t u‐marmarostin, e nderúan Te nzôn, tše jep kta te mundur njére zvet.
9 E škúar atéi Džesúi, pâ nje burr ulje t te bankuni i gabe ljotvet, tše θe χej Matê. E i θot: Eja pas meje. E ngré itur aí, vate pas atîje .
10 E kje se aí iš ulje t mbe tríes te špia, e njô šûm gabe ljotra e te me katrúam arδur, u‐úlje tin bašk me Džesúin, e δišípuljit e tîje .
11 E pâr Fariserat, i θân δišípulje vet tîje : Pse Δáskalji îje χâ me gabe ljotrat e me te me katrúamit?
12 E gjegjur kto Džesúi, θa atire: Jo atá tše rrîn mîr dúan jatrúan, po atá tše rrîn ljik.
13 Ju prana vatur me soni tše e št: Ljipisî dua, e jo sagrifitse . Pse ú nẽ ng erδa te θe rrísia te dréitit, po te me katrúamit.
14 Aχíerna i kjasen atîje δišípuljit e Janjit, tue θẽ n: Pse na, e Fariserat, agje rónje mi šûm: e δišípuljit e tû nẽ ng agje ronje n?
15 E i θa atire Džesúi: Mund kjânje n te biljt e špîs δẽ́ nde rrit pe r sâ δé nde rri e št me ta? Vĩnje n prana dite t kûr δẽ́ nde rri vién i ndziêrr ka atá: e aχíera kân t’ agjironje n.
16 Mosnjerî štie nj’ arre n petku te traše mbi nje te vešur te viéte r: pse te pióte t e atîje χeljkje te véšure n, e mé e maδe be χet ve ra.
17 Ne štíen vere n e rê nde rre šikjet te viéte r; se nde mós škjiren rre šikjet, e vera derδet, e rre šikjet biren. Po štíen vere n e rê nde rre šikje te rî, e njera e jetrit ruχen.
18 Si θôje aí kto šurbise atire, njô arδur nje krie e aδorare n, tue θẽ n: Zot, se bilja ime naní vdikje : po arδur ti, vê re dore n tẽ nde mbi até , e ajó rron.
19 E ngré itur Džesúi, vate pas atîje , e bašk δišípuljit e tîje .
20 E njô nje grua, tše rriθ gjak ka dimbe δiét viét, kjasur prapa, i ngau poδên e te vésure s tîje .
21 Pse θôje mbe vetχên: Nde ngafša vetmiθ te véšure n e tîje , ú še ronem.
22 E po tše u‐prúar Džesúi, e pâ até , θa: Bẽ n ze me r, ti bîlje , bessa jote te še rói. E u‐še rúa grúaja tše nd’ at χêr.
23 E arδur Džesúi te špia kréit, e pâr atá tše bije n fiškétevet e gjinde tše be je n θírre ma, i θot atire:
24 Mbjiδi: se váše za nẽ ng vdikje , po fiê . E atá e kjéše je n.
25 Kûr prana gjíndia kje ndziêrre atéi, χíje tur aí, múar dore n e sâje . E váše za u‐ngre.
26 E ke jó e θẽ n vate nde r gjiθ atá katunde.
27 E si Džesúi u‐nise atêje , u‐vûn pas atîje di te verbe r, tše θe rríse je n, e θoje n: Kina ljipisî, bîr i Daviδit.
28 Si prana vate te špia, ju‐kjáse tin te vérbe rit. E Džesúi i θot: Kini bes se ú mund bẽ nje ke té ? I θon atîje : E χ, Zot.
29 Aχíerna ngau sît e tire, tue θẽ n: Ju kjofte bẽ n si bessa júaje .
30 E ju‐χaptin sît e tire: e Džesúi ju‐kanós, tue θẽ n: Rúani te mos e die njerî.
31 Po atá dâlje atéi, e šprištin nde r gjiθ atá katunde.
32 Dâlje prana atá, njô i súaltin pe rpara nje burr mung i zẽ n ka špirti χúaje .
33 E štûr jašte špirti χúaje , mungu folji, e gjínde te u‐marmarostin, tue θẽ n: Mosnje χêr u‐pâ ke štú nd’ Israéle t.
34 Fariserat prana θoje n: Aí ndzíer δimonte me kríen e δimonvet.
35 E Džesúi vêje tue étsur gjiθ χorat, e katundet, tue me súar te sinagogat e tire, e tue preδikartur vangjeljin e rregje rîs, e tue še rúar nga se mûnd, e nga gramî te gjíndia.
36 E tue pâr gjinde t, kje mundur ka ljipisía pe r ta: se iše n te ljoδta, e te špríšura si delje tše se kân pekurâr.
37 Aχíera θot δišípuljvet e tîje : Te korra jân šûm, po kore z pak.
38 Andái parkaljése ni zotin e áravet, te de rgônje kore z te arat e tîje .
The Healing of a Paralytic
(Mk 2.1‑12Lk 5.17‑26)1 Καὶ ἐμβὰς εἰς πλοῖον διεπέρασεν καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν. 2 καὶ ἰδοὺ προσέφερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν τῷ παραλυτικῷ, Θάρσει, τέκνον, ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι. 3 καὶ ἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπαν ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτος βλασφημεῖ. 4 καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν, Ἱνατί ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν; 5 τί γάρ ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, Ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, Ἔγειρε καὶ περιπάτει; 6 ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας – τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ, Ἐγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. 7 καὶ ἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ. 8 ἰδόντες δὲ οἱ ὄχλοι ἐφοβήθησαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις.
The Calling of Matthew
(Mk 2.13‑17Lk 5.27‑32)9 Καὶ παράγων ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Μαθθαῖον λεγόμενον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. 10 Καὶ ἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. 11 καὶ ἰδόντες οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν; 12 ὁ δὲ ἀκούσας εἶπεν, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. 13 πορευθέντες δὲ μάθετε τί ἐστιν, Ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν · οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλ᾽ ἁμαρτωλούς.
The Question about Fasting
(Mk 2.18‑22Lk 5.33‑39)14 Τότε προσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου λέγοντες, Διὰ τί ἡμεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύομεν [πολλά], οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσιν; 15 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος πενθεῖν ἐφ᾽ ὅσον μετ᾽ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμφίος; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ᾽ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν. 16 οὐδεὶς δὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ· αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται. 17 οὐδὲ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή γε, ῥήγνυνται οἱ ἀσκοὶ καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπόλλυνται· ἀλλὰ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς, καὶ ἀμφότεροι συντηροῦνται.
The Ruler’s Daughter and the Woman Who Touched Jesus’ Garment
(Mk 5.21‑43Lk 8.40‑56)18 Ταῦτα αὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς, ἰδοὺ ἄρχων εἷς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων ὅτι Ἡ θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν· ἀλλ᾽ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ᾽ αὐτήν, καὶ ζήσεται. 19 καὶ ἐγερθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἠκολούθησεν αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. 20 Καὶ ἰδοὺ γυνὴ αἱμορροοῦσα δώδεκα ἔτη προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ· 21 ἔλεγεν γὰρ ἐν ἑαυτῇ, Ἐὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ σωθήσομαι. 22 ὁ δὲ Ἰησοῦς στραφεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν εἶπεν, Θάρσει, θύγατερ· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. 23 Καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον 24 ἔλεγεν, Ἀναχωρεῖτε, οὐ γὰρ ἀπέθανεν τὸ κοράσιον ἀλλὰ καθεύδει. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ. 25 ὅτε δὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος εἰσελθὼν ἐκράτησεν τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον. 26 καὶ ἐξῆλθεν ἡ φήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην.
The Healing of Two Blind Men
27 Καὶ παράγοντι ἐκεῖθεν τῷ Ἰησοῦ ἠκολούθησαν [αὐτῷ] δύο τυφλοὶ κράζοντες καὶ λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, υἱὸς Δαυίδ. 28 ἐλθόντι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυφλοί, καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι; λέγουσιν αὐτῷ, Ναὶ κύριε. 29 τότε ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν λέγων, Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν. 30 καὶ ἠνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί. καὶ ἐνεβριμήθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων, Ὁρᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω. 31 οἱ δὲ ἐξελθόντες διεφήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ.
The Healing of a Dumb Man
32 Αὐτῶν δὲ ἐξερχομένων ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωφὸν δαιμονιζόμενον. 33 καὶ ἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωφός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι λέγοντες, Οὐδέποτε ἐφάνη οὕτως ἐν τῷ Ἰσραήλ. 34 οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον, Ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια.
The Compassion of Jesus
35 Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν. 36 Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν, ὅτι ἦσαν ἐσκυλμένοι καὶ ἐρριμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα. 37 τότε λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι· 38 δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ.