Krie XX.
1 I gjet rregje ría e kjíelvet njeríut zotit špîs, tše dúal me bẽ n dit te mirr me rrôg jurnatiére t te vrešta tîje .
2 E po tše u‐ndrekje me jurnatiére t nje δinâr dite n, i de rgói te vrešta tîje .
3 E dâlje jašt si te e treta ôr, pâ te tiêr nde kjatse t tše rrije n prapt,
4 E θa atire: Étse ni eδé ju te vrešta, e até tše ju ngaft ú ju jap.
5 E atá vân. Dâlje papâ si te e gjašta, e te e né nde ta ôr: be ri eδé aštú.
6 E dâlje si te nje mbe δiéte ta ôr, gjet te tiêr tše rrije n prapt, e i θa: Pe rtšé rrini ktú gjiθ dite n pa bê re gjê ?
7 Θôn atîje : Se mosnjerî na múar me rrôg. Aí θot atire: Étse ni eδé ju te vrešta: e até tše kjofte drékje te , kini.
8 Arδur prana mbré manet θot i zoti vréšte se atîje tše i bẽ́ neje piéste : Θe rrite jurnatiére t, e jipi rroge n, zẽ nur ka te lúrte mit njera tek te pare t.
9 E arδur atá te nje mbe δiéte s ôr, múartin nganjé nje δinâr.
10 Arδur prana te pare t, pantéχe je n se kiš te mírre je n mê šûm: e múartin eδé atá nje δinâr pe r nje .
11 E tue mârr murmuríse je n kunte r zotit špîs,
12 Tue θẽ n: Kta te lúrte mit bẽ́ n nje ôr, e ti i be re gjiθnjé me nê, tše kjeltim ngraχ barre n e dite s, e vape n.
13 E aí pe rgjegjur, θa nje i nde r ta: Mik, ú nẽ ng te bẽ nje nje te štrẽ mbur: nẽ ng u‐ndrekje me mua pe r nje δinâr?
14 Mirre tẽ ndin, e ets: ú dua te jap eδé ke tîje te lúrte mit si tîj.
15 O nẽ ng me jipet mua te bẽ nje tše dua te šurbiset time? o siu it e št i kekje , se ú jam i mîr?
16 Ke štú te lúrte mit kan te jên te pare , e te pare t te lurte m. Se šûm jân te θe rritur, e pak te sgjeδur.
17 E ngjitur Džesúi Džerusalêm, mbióθ dimbe δiét δišípuljit me njân te uδa, e i θa:
18 Njô na ngjítemi Džerusalêm, e i Biri i njeríut vién i δẽ n te dúart kréravet e príftravet, e Skríbravet, e e kundanáre je n te vdês,
19 E e jape n gjínde ve t χúaje , se te kjéše nje n, te butmáre nje n χûnje , e te vẽ̂ n mbe krikje , e te e treta dit kâ te ngre χet.
20 Aχíera ju kjas e je ma te biljvet Dzebeδéut me te biljt e sâje , tue aδorartur, e tue ljipur gjê ka aí.
21 E aí θa asâje : Tše do? Θot atîje : Θúaj t’ uljen kta te biljte tim, nje ka e diaθta jote, e nje ka e mandžinta te rregje ría jote.
22 E pe rgjegjur Džesúi, θa: Nẽ ng dini tše ljipni. Mund pini kjeljkjin, tše kam te pî ú, e te pakzóneni te pakzimi, tže ú pakzonem? Θôn atîje : Múnde mi.
23 E aí θot atire: Kjeljkjin tim ju e pini: e te pakzimi, tse ú pakzonem, pakzóneni, po t’ úljeni ka e diaθta o ka e mandžinta ime nẽ ng e št pe r mua te ju e jap, po e št pe r atá kui kje de rtúar ka Tata im.
24 E po tše e gjékje tin te δiéte te , u‐ndze rráre tin me te di vléze rit.
25 E Džesúi θe rritur atá, i θa: Dini se te pare t e gjínde vet jân te zotrat mbi atá: e te mbe δénje te i mbânje n pe rpóš.
26 Jo ke štú kâ te jêt nde r ju: po aí tše dafte nde r ju te bẽ net i maθ, kjofte šerbe túari îje :
27 E aí tše dafte nde r ju te jêt i pari, kjofte gradzuni îje .
28 Aštú si i Biri njeríut nẽ ng erθ t’ iš i šurbíer, po te šurbênj, e te jâp gjele n e tîje pre te biérit te šûmve.
29 E tue dâlje atá ka Džériku, vate pas atîje šûm gjinde ;
30 E njô di te verbe r uljur pe r úδie, po tše gjékje tin, se škon Džesúi, θe rríte tin, tue θẽ n: Ki ljipisî pe r nê, Zot, biri Daviδit.
31 E gjíndia i ne me réneje se te kjéte šin. E atá mê šûm θe rrísie n, tue θẽ n: Ki ljipisî pe r nê, Zot, biri Daviδit.
32 E kjintrúar Džesúi, i θirri, e θa: Tše doni te ju bẽ nje ?
33 Θôn atîje : Zot, se te na χapen sît.
34 E mundur zé me rie Džesúi, ngau sît e tire. E mbiátu pân sît atire, e atá u‐bẽ̂ n pas atîje .
The Workers in the Vineyard
1 Ὁμοία γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ, ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωῒ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ. 2 συμφωνήσας δὲ μετὰ τῶν ἐργατῶν ἐκ δηναρίου τὴν ἡμέραν ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ. 3 καὶ ἐξελθὼν περὶ τρίτην ὥραν εἶδεν ἄλλους ἑστῶτας ἐν τῇ ἀγορᾷ ἀργοὺς 4 καὶ ἐκείνοις εἶπεν, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα, καὶ ὃ ἐὰν ᾖ δίκαιον δώσω ὑμῖν. 5 οἱ δὲ ἀπῆλθον. πάλιν [δὲ] ἐξελθὼν περὶ ἕκτην καὶ ἐνάτην ὥραν ἐποίησεν ὡσαύτως. 6 περὶ δὲ τὴν ἑνδεκάτην ἐξελθὼν εὗρεν ἄλλους ἑστῶτας καὶ λέγει αὐτοῖς, Τί ὧδε ἑστήκατε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί; 7 λέγουσιν αὐτῷ, Ὅτι οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο. λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα. 8 ὀψίας δὲ γενομένης λέγει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος τῷ ἐπιτρόπῳ αὐτοῦ, Κάλεσον τοὺς ἐργάτας καὶ ἀπόδος αὐτοῖς τὸν μισθὸν ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων. 9 καὶ ἐλθόντες οἱ περὶ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν ἔλαβον ἀνὰ δηνάριον. 10 καὶ ἐλθόντες οἱ πρῶτοι ἐνόμισαν ὅτι πλεῖον λήμψονται· καὶ ἔλαβον [τὸ] ἀνὰ δηνάριον καὶ αὐτοί. 11 λαβόντες δὲ ἐγόγγυζον κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου 12 λέγοντες, Οὗτοι οἱ ἔσχατοι μίαν ὥραν ἐποίησαν, καὶ ἴσους ἡμῖν αὐτοὺς ἐποίησας τοῖς βαστάσασιν τὸ βάρος τῆς ἡμέρας καὶ τὸν καύσωνα. 13 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς ἑνὶ αὐτῶν εἶπεν, Ἑταῖρε, οὐκ ἀδικῶ σε· οὐχὶ δηναρίου συνεφώνησάς μοι; 14 ἆρον τὸ σὸν καὶ ὕπαγε. θέλω δὲ τούτῳ τῷ ἐσχάτῳ δοῦναι ὡς καὶ σοί· 15 [ἢ] οὐκ ἔξεστίν μοι ὃ θέλω ποιῆσαι ἐν τοῖς ἐμοῖς; ἢ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι; 16 Οὕτως ἔσονται οἱ ἔσχατοι πρῶτοι καὶ οἱ πρῶτοι ἔσχατοι.
A Third Time Jesus Foretells His Death and Resurrection
(Mk 10.32‑34Lk 18.31‑34)17 Καὶ ἀναβαίνων ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα παρέλαβεν τοὺς δώδεκα [μαθητὰς] κατ᾽ ἰδίαν καὶ ἐν τῇ ὁδῷ εἶπεν αὐτοῖς, 18 Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ γραμματεῦσιν, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ 19 καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ ἐμπαῖξαι καὶ μαστιγῶσαι καὶ σταυρῶσαι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται.
The Request of James and John
(Mk 10.35‑45)20 Τότε προσῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου μετὰ τῶν υἱῶν αὐτῆς προσκυνοῦσα καὶ αἰτοῦσά τι ἀπ᾽ αὐτοῦ. 21 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ, Τί θέλεις; λέγει αὐτῷ, Εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οὗτοι οἱ δύο υἱοί μου εἷς ἐκ δεξιῶν σου καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου. 22 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε. δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ μέλλω πίνειν; λέγουσιν αὐτῷ, Δυνάμεθα. 23 λέγει αὐτοῖς, Τὸ μὲν ποτήριόν μου πίεσθε, τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν [τοῦτο] δοῦναι, ἀλλ᾽ οἷς ἡτοίμασται ὑπὸ τοῦ πατρός μου. 24 Καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἠγανάκτησαν περὶ τῶν δύο ἀδελφῶν. 25 ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς εἶπεν, Οἴδατε ὅτι οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν. 26 οὐχ οὕτως ἔσται ἐν ὑμῖν, ἀλλ᾽ ὃς ἐὰν θέλῃ ἐν ὑμῖν μέγας γενέσθαι ἔσται ὑμῶν διάκονος, 27 καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος ἔσται ὑμῶν δοῦλος· 28 ὥσπερ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν.
The Healing of Two Blind Men
(Mk 10.46‑52Lk 18.35‑43)29 Καὶ ἐκπορευομένων αὐτῶν ἀπὸ Ἰεριχὼ ἠκολούθησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς. 30 καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδὸν ἀκούσαντες ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, [κύριε,] υἱὸς Δαυίδ. 31 ὁ δὲ ὄχλος ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα σιωπήσωσιν· οἱ δὲ μεῖζον ἔκραξαν λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, κύριε, υἱὸς Δαυίδ. 32 καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς ἐφώνησεν αὐτοὺς καὶ εἶπεν, Τί θέλετε ποιήσω ὑμῖν; 33 λέγουσιν αὐτῷ, Κύριε, ἵνα ἀνοιγῶσιν οἱ ὀφθαλμοὶ ἡμῶν. 34 σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἥψατο τῶν ὀμμάτων αὐτῶν, καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ.