Krie XVIII.
1 Nd’ at χêr u‐kjáse tin δišípuljit Džesúit, tue θẽ n: Kuš prana ê mê i maθ te rregje ría e kjíelvet?
2 E θe rritur Džesúi nje diáljθe , e vû nde mest atire,
3 E θa: Pe r ve rtét ju θom, nde mos u‐nde rrofšit, e u‐be fšit si te vígje ljit, se mund χini te rregje ría e kjíelvet.
4 Prandái kušdô te voge ljônje vetχên si kî diáljθe , kî e št mê i maδi te rregje ría e kjíelvet.
5 E aí tše mbiéθte nje diáljθe ke síš nd’ é me rit tim, mbiéθ mua.
6 Kuš pra skandalidzarte nje nde r kta te vígje lje , tše kân bes tek ú, i vién mê mîr atîje , ti viret nje gûr gaiδure š te ge rljatsi, e te mbitet te avsi déitit.
7 Mierezî jete s pe r skándalet. Pse skándalet kân te vĩnje n: po mierezî atîje njeríu, pe r ke skándali vién.
8 E nde dora jote, o kẽ mba jote te skandalidzare n: prit até , e štire ka ti: e št mê mîr pe r tîj te χĩnje š te gjela tšung, e šankát, se pasur dî dúar, o dî kẽ mbe te jêš i štẽ n te ziárri i pa‐fe rnúam.
9 E nde siu it te skandalidzare n, škulje, e štire ka ti: e št mê mîr pe r tîj te χĩnje š me nje sî te gjela, se me di te jêš i štẽ n te avsi ziárrit.
10 Rúani te mos šani nje nde kta te vígje lje : pse ju θom, se ẽ́ ngje ljit e tire nde r kjíele t gjiθmôn šoχe n fákjien e Tate s tim, tše e št te kjíele t.
11 Pse erθ i Biri njeríut te salvônje te biérrin.
12 Tše ju duket? ne ndonjerî pafte nje kjint delje, e ju‐sparrangjiste nje nde r to: lje ríer aí ne nde δietene ndat, tue etsur máljevet, nẽ ng ke rkón te sparrangjíste n?
13 E nde i árθe te te gjẽ nje : pe r ve rtét ju θom se kâ mê šûm χarê pe r té se pe r ne nde δietene ndat, tše nẽ ng u‐sparrangjistin.
14 Ke štú nẽ ng ê ve ljêm pe rpara Tate s tê je , tše e št te kjíele t, te biret nje nde r kta te vígje lje .
15 E nde fteste kunte r tîj vlau it, ets’ e ne me réi nde r ti, e aí vete m: e nde aí te gjékje te , gave njeve vláun tẽ nte .
16 E nde mos te gjékje te , mirr me tîj eδé nje , o di vet, sâ te buza di martrîše , o tre te kjintrônje gjiθ te folje t.
17 Nde prana ẽ ng dafte te gjegjet atá, θúaja kjíše se . E nde eδé kjiše n se gjékje te , kjofte pe r tîj si džentili, o gabe ljoti.
18 Pe r ve rtét ju θom, se sâ ljíδe šit mbi δéun, jân te ljíδura nde r kjíel: e sâ sgjíδe šit mbi δéun, jân te sgjíδura nde r kjíel.
19 Papâ ju θom, se nde di nde r ju e ndíešin bašk mbi δéun, pe r nga šurbés, tše kân te ljípe nje n, i vién atire ka Tata im, tše e št te kjíele t.
20 Pse tek jân di, o tre vet te mbiéδur nd’ é me rit tim, ú jam atié nde mest atíreve.
21 Aχíera tue kjasur atîje Piétri, θa: Zot, sâ χêr kâ te me ftése nje vlau im, e ú te nde ljênje ? pe r štat χêr?
22 Θot atîje Džesúi: Nẽ ng te θom, njera štat χêr: po njera štate δiét e štat χêr.
23 Pe r kte u‐gja rregje ría e kjíelvet njeríut rregje , tše diš te bẽ́ neje kundet me šerbe tore t e tîje .
24 E si zû ti bẽ́ neje , i erθ pe rpara nje , tše kiš ti jip δiét mîlje talente.
25 E si aí nẽ ng kiš te ja jip, i kumandói i zoti tîje te šitej aí, e šokja e tîje , e te biljte , e gjiθséi tše kiš, e te paguχej de tira.
26 Râr pe r kte mbe trúal šerbe túari, e parkaljésneje tue θẽ n: Zot, ki patšêndze pe r mua, e ú te jap gjiθséi.
27 E i zoti pasur ljipisî pe r at šerbe túar, e lja te vêje , e i nde ljéu de tire n.
28 E dâlje aí šerbe túar gjet nje nde r šóke te šerbe trije, tše i kiš de tire nje kjint δinâr: e rre mbíer iš e e fukárneje , tue θẽ n: Ẽ m até tše kê te me japše .
29 Râr mbe trúal pre kte šoku tîje šerbe trije, e parkaljésneje , tue θe n: Ki patšêndze pe r mua, e te jap gjiθséi.
30 E aí nẽ ng diš: po vatur, e štû nde filjakjî, njera ti pagúaneje de tire n.
31 Pâr prana šokte e tîje šerbe trije kto te bẽ na, u‐χeljmúan šûm: e vatur rre fíeje tin zotit tire gjiθséi, tše kiš kjẽ n.
32 Aχíera θe rritur até i zoti tîje , i θot: Šerbe tôr i ljik, gjiθ até de tire te ljê, se me parkaljese:
33 Se te ngit eδé tîj te ljipíse je šokun tẽ nte , si eδé ú ljipisa tîj?
34 E po tše u‐ngroχ i zoti tîje , e δa nde dúar atire tše vríse je n χûnje , njera kûr ti pagúaneje gjiθ de tire n.
35 Ke stú eδé Tata im i kjíele s ju bẽ n juve, nde mos nde ljefšit nganjé vláut tîje te zé me rat túaje ftesmat e tire.
The Greatest in the Kingdom
(Mk 9.33‑37Lk 9.46‑48)1 Ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ λέγοντες, Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν; 2 καὶ προσκαλεσάμενος παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν 3 καὶ εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ στραφῆτε καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. 4 ὅστις οὖν ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο, οὗτός ἐστιν ὁ μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν. 5 καὶ ὃς ἐὰν δέξηται ἓν παιδίον τοιοῦτο ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται.
Temptations to Sin
(Mk 9.42‑48Lk 17.1‑2)6 Ὃς δ᾽ ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων εἰς ἐμέ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης. 7 οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι᾽ οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται. 8 Εἰ δὲ ἡ χείρ σου ἢ ὁ πούς σου σκανδαλίζει σε, ἔκκοψον αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· καλόν σοί ἐστιν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν κυλλὸν ἢ χωλὸν ἢ δύο χεῖρας ἢ δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. 9 καὶ εἰ ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζει σε, ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· καλόν σοί ἐστιν μονόφθαλμον εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός.
The Parable of the Lost Sheep
(Lk 15.3‑7)10 Ὁρᾶτε μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οἱ ἄγγελοι αὐτῶν ἐν οὐρανοῖς διὰ παντὸς βλέπουσιν τὸ πρόσωπον τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. 12 Τί ὑμῖν δοκεῖ; ἐὰν γένηταί τινι ἀνθρώπῳ ἑκατὸν πρόβατα καὶ πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφήσει τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώμενον; 13 καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτό, ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι χαίρει ἐπ᾽ αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενήκοντα ἐννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις. 14 οὕτως οὐκ ἔστιν θέλημα ἔμπροσθεν τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μικρῶν τούτων.
A Brother Who Sins
(Lk 17.3)15 Ἐὰν δὲ ἁμαρτήσῃ [εἰς σὲ] ὁ ἀδελφός σου, ὕπαγε ἔλεγξον αὐτὸν μεταξὺ σοῦ καὶ αὐτοῦ μόνου. ἐάν σου ἀκούσῃ, ἐκέρδησας τὸν ἀδελφόν σου· 16 ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσῃ, παράλαβε μετὰ σοῦ ἔτι ἕνα ἢ δύο, ἵνα ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων ἢ τριῶν σταθῇ πᾶν ῥῆμα· 17 ἐὰν δὲ παρακούσῃ αὐτῶν, εἰπὲ τῇ ἐκκλησίᾳ· ἐὰν δὲ καὶ τῆς ἐκκλησίας παρακούσῃ, ἔστω σοι ὥσπερ ὁ ἐθνικὸς καὶ ὁ τελώνης.
18 Ἀμὴν λέγω ὑμῖν· ὅσα ἐὰν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένα ἐν οὐρανῷ, καὶ ὅσα ἐὰν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται λελυμένα ἐν οὐρανῷ. 19 Πάλιν [ἀμὴν] λέγω ὑμῖν ὅτι ἐὰν δύο συμφωνήσωσιν ἐξ ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς περὶ παντὸς πράγματος οὗ ἐὰν αἰτήσωνται, γενήσεται αὐτοῖς παρὰ τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. 20 οὗ γάρ εἰσιν δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν.
The Parable of the Unforgiving Servant
21 Τότε προσελθὼν ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου καὶ ἀφήσω αὐτῷ; ἕως ἑπτάκις; 22 λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Οὐ λέγω σοι ἕως ἑπτάκις ἀλλ᾽ ἕως ἑβδομηκοντάκις ἑπτά. 23 Διὰ τοῦτο ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ, ὃς ἠθέλησεν συνᾶραι λόγον μετὰ τῶν δούλων αὐτοῦ. 24 ἀρξαμένου δὲ αὐτοῦ συναίρειν προσηνέχθη αὐτῷ εἷς ὀφειλέτης μυρίων ταλάντων. 25 μὴ ἔχοντος δὲ αὐτοῦ ἀποδοῦναι ἐκέλευσεν αὐτὸν ὁ κύριος πραθῆναι καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ πάντα ὅσα ἔχει, καὶ ἀποδοθῆναι. 26 πεσὼν οὖν ὁ δοῦλος προσεκύνει αὐτῷ λέγων, Μακροθύμησον ἐπ᾽ ἐμοί, καὶ πάντα ἀποδώσω σοι. 27 σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἀπέλυσεν αὐτὸν καὶ τὸ δάνειον ἀφῆκεν αὐτῷ. 28 ἐξελθὼν δὲ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος εὗρεν ἕνα τῶν συνδούλων αὐτοῦ, ὃς ὤφειλεν αὐτῷ ἑκατὸν δηνάρια, καὶ κρατήσας αὐτὸν ἔπνιγεν λέγων, Ἀπόδος εἴ τι ὀφείλεις. 29 πεσὼν οὖν ὁ σύνδουλος αὐτοῦ παρεκάλει αὐτὸν λέγων, Μακροθύμησον ἐπ᾽ ἐμοί, καὶ ἀποδώσω σοι. 30 ὁ δὲ οὐκ ἤθελεν ἀλλ᾽ ἀπελθὼν ἔβαλεν αὐτὸν εἰς φυλακὴν ἕως ἀποδῷ τὸ ὀφειλόμενον. 31 ἰδόντες οὖν οἱ σύνδουλοι αὐτοῦ τὰ γενόμενα ἐλυπήθησαν σφόδρα καὶ ἐλθόντες διεσάφησαν τῷ κυρίῳ ἑαυτῶν πάντα τὰ γενόμενα. 32 τότε προσκαλεσάμενος αὐτὸν ὁ κύριος αὐτοῦ λέγει αὐτῷ, Δοῦλε πονηρέ, πᾶσαν τὴν ὀφειλὴν ἐκείνην ἀφῆκά σοι, ἐπεὶ παρεκάλεσάς με· 33 οὐκ ἔδει καὶ σὲ ἐλεῆσαι τὸν σύνδουλόν σου, ὡς κἀγὼ σὲ ἠλέησα; 34 καὶ ὀργισθεὶς ὁ κύριος αὐτοῦ παρέδωκεν αὐτὸν τοῖς βασανισταῖς ἕως οὗ ἀποδῷ πᾶν τὸ ὀφειλόμενον. 35 Οὕτως καὶ ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ποιήσει ὑμῖν, ἐὰν μὴ ἀφῆτε ἕκαστος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἀπὸ τῶν καρδιῶν ὑμῶν.