Krie XXI.
1 E kur u‐kjas𝑒n nd𝑒 Dz̆erusalém, e arrûn nd𝑒 Bétfadz̆𝑒 afr𝑒 málit’ e Uγínj𝑒vet: aχiérna Dz̆esúi d𝑒rgói dî dis̆ípuj𝑒,
2 E θa atire: Jéts𝑒ni te χorits̆élia p𝑒rpara jûs̆𝑒, e njize kat𝑒 gjeni nj𝑒 γaiδure líδur𝑒, e bas̆k𝑒 me té nj𝑒 pulistr𝑒: e si t’ e sglíδ𝑒ni, m’ i bini mua:
3 E n𝑒 ndonjerî ju θ𝑒ft𝑒 gjagjê , t’ i θoni se Zoti i kâ b𝑒zonj𝑒: e m𝑒 nj𝑒 vrap𝑒 do t’ i d𝑒rgonj𝑒.
4 Gjiθ𝑒 k𝑒tó klen𝑒, sât𝑒 sosej e θ𝑒na e profétit𝑒, ts̆𝑒 θot𝑒:
5 T’ i θoni s𝑒 bij𝑒s e Sión𝑒s: Ši rregji jit𝑒 t𝑒 vjen i but𝑒, kālúar𝑒 mbi nj𝑒 γaiδure, e nj𝑒 pulistr𝑒 bîr γaiδúrie ts̆𝑒 vete n𝑒n𝑒 bárr𝑒s𝑒.
6 E t𝑒 váturit dis̆ípuj𝑒t𝑒 bûn si i urδurói Dz̆esúi.
7 E prûn γaiδuren, eδé pulistrin: e vûn𝑒 mbi atá pétkat’ e tire, e e uj𝑒n atjé sipr𝑒.
8 E ajó lusm𝑒 gjinde s̆tróij𝑒n pétkat’ e tire te rruga: e tjer𝑒 prísi𝑒n deg𝑒 ka líset𝑒, e i s̆tróij𝑒n te rruga:
9 E njérzit𝑒, ts̆𝑒 goδ𝑒 goδ𝑒 jítsi𝑒n p𝑒rpara, e atá ts̆𝑒 véij𝑒n prapa, θrísi𝑒n, tue θ𝑒n𝑒: Osanna t𝑒 bírit𝑒 Dáviδit𝑒: bekúar aí, ts̆𝑒 vjen n’ emb𝑒r Tinzoti: osanna nd𝑒 mê t𝑒 lártat𝑒.
10 E t𝑒 χîturit aí nd𝑒 Dz̆erusalém, u‐smol𝑒 gjiθ𝑒 χora, tue θ𝑒n𝑒: Kus̆ ê kî?
11 E gjíndet𝑒 θós̆i𝑒n: Kî ê Dz̆esúi profeti ka Nádzaret e Galilês.
12 E χiri Dz̆esúi te klis̆a e Per𝑒ndîs, e s̆tû jas̆t𝑒 gjiθ atá ts̆𝑒 s̆ísi𝑒n e blîj𝑒n te klis̆a; e prori sipr’ e p𝑒rpos̆𝑒 tríezat𝑒 e atíreve ts̆𝑒 nd𝑒rróij𝑒n χaroma, e θrónet’ e atire ts̆𝑒 s̆ísi𝑒n paγúmb𝑒t𝑒:
13 E θot atire: U‐s̆krua: Špia ime ka θrítet𝑒 s̆pî parkalesíe: e jû e kini bûr𝑒 s̆pel𝑒 vjeδusár𝑒s̆𝑒.
14 E u‐kjas𝑒n tek’ aí t𝑒 verb𝑒r, e t𝑒 s̆klepur te klis̆a: e i s̆𝑒rói.
15 Po si t𝑒 pár𝑒t’ e príftravet, e Skríbrat𝑒 pân famásm𝑒t𝑒 ts̆𝑒 buri, e djélm𝑒t𝑒 ts̆𝑒 θrísij𝑒n te klis̆a, e θós̆i𝑒n: Osanna t𝑒 bírit𝑒 Dáviδit𝑒: u‐t𝑒rbúan,
16 E θan atîγj𝑒: E gjegje ts̆𝑒 θon atá? E Dz̆esúi θot atire: Ê χj. Ng𝑒 sglóδ𝑒t𝑒 kûrr𝑒: Se ka goja e f𝑒míj𝑒s𝑒 eδé atire ts̆𝑒 marrj𝑒n sis𝑒 pate bûr𝑒 l𝑒vdim𝑒?
17 E t𝑒 l𝑒n𝑒t atá, doγi jas̆ta χor𝑒s, e vate nd𝑒 Betanî: e u‐ngris atjé.
18 Menatnet prâ kur𝑒 prirej te χora, ndíej𝑒ti ûr.
19 E t𝑒 pârit nj𝑒 k𝑒mb𝑒 fiku mbi δromin, vate mb’ até : e ng𝑒 gjeti tek’ aí jatr𝑒 se flet𝑒 vet𝑒m, e i θa atîγj𝑒: Le t𝑒 mos léχet𝑒 mê pem𝑒 ka‐k𝑒 ti p𝑒r gjiθmôn: E fiku u‐θâ gjiθnjibas̆ku.
20 E si e pân dis̆ípuj𝑒t𝑒, u‐θavmas𝑒n, e θós̆i𝑒n: Si u‐θâ gjiθnjibas̆k𝑒 fiku?
21 E Dz̆esúi u‐p𝑒rgjekj𝑒, e θa atire: Me ftet𝑒 ju θom𝑒, se n𝑒 páts̆it𝑒 bess𝑒, e mos skudzófs̆it𝑒, kat𝑒 buni jo vét𝑒m𝑒 k𝑒té t𝑒 fíkut𝑒, po eδé n𝑒 i θé fs̆it𝑒 ktîγj𝑒 mali, Mirr𝑒, e s̆tiéu te déiti, kat𝑒 jêt𝑒.
22 E gjiθ ató s̆𝑒rbise ts̆𝑒 t𝑒 lipni me bess𝑒 te parkalesía, kat’ i kini.
23 E t𝑒 járδurit aí nd𝑒 klis̆𝑒, si is̆ e mpsoγj𝑒, i u‐kjas𝑒n t𝑒 pár𝑒t’ e príftravet, e plékj𝑒t’ e gjindes, tue θ𝑒n𝑒: Me ts̆𝑒 θelim𝑒 bun𝑒 k𝑒tó s̆𝑒rbise? E kus̆ t’ e δa kt𝑒 porosî?
24 E t𝑒 p𝑒rgjégjurit Dz̆esúi, θa atire: Kam𝑒 t𝑒 ju píenj𝑒 eδé ú nj𝑒 fjal𝑒: ts̆𝑒 n𝑒 jû m’ e θé fs̆it𝑒, eδé ú kat𝑒 ju θom𝑒 me ts̆il𝑒n porosî bunj𝑒 k𝑒tó s̆𝑒rbise.
25 Pagzimi i Dz̆uánit𝑒 kaa viγj𝑒? ka kjíeγia, ô ka njérzit𝑒? E atá flísi𝑒n nd𝑒r ta, e θós̆i𝑒n:
26 Nai θé fs̆im𝑒, ka kjíeγia, kat𝑒 na θêt𝑒: P𝑒rts̆é ng𝑒 e pát𝑒t𝑒 bess𝑒? N𝑒 prâ θé fs̆im𝑒, ka njérzit𝑒, i tré mbemi gjíndes𝑒: se gjiθ𝑒 kís̆i𝑒n Dz̆uánin si profet𝑒.
27 E si u‐p𝑒rgjegj𝑒n, i θan𝑒 Dz̆esúit𝑒: Ng𝑒 e dîm𝑒. E aí θa atire: Miδé ú ng𝑒 ju θom𝑒 me ts̆il𝑒n porosî bunj𝑒 k𝑒tó s̆𝑒rbise.
28 Ts̆𝑒 ju dúket𝑒 prân juve? Nj𝑒 njerî kis̆ dî djelm𝑒, e u‐kjas𝑒 t𝑒 párit𝑒, e i θa: Ti, djali im𝑒, jets’ e s̆𝑒rbé sot𝑒 te vres̆ta ime.
29 E aí u‐p𝑒rgjekj𝑒, e θa: Ng𝑒 dua. E prân𝑒, nd𝑒rrúar𝑒 vulem𝑒, u‐nis e vate.
30 T𝑒 kjásurit prâ te ját𝑒ri, i θa as̆tú viδé. E kî u‐p𝑒rgjekj𝑒: Jam’ e vete, zot: e ng𝑒 u‐tunt𝑒 p𝑒r t𝑒 vátur𝑒.
31 Ts̆ili te t𝑒 dî buri vulem𝑒n e t𝑒 játit𝑒? I θon atîγj𝑒: I pari. Θot atire Dz̆esúi: Me ftet𝑒 ju e θom𝑒, se gabilót𝑒t𝑒 e kúrvat𝑒 ven𝑒 p𝑒rpara jûs̆𝑒 te mbret𝑒ría e Per𝑒ndîs𝑒.
32 Se jerδi p𝑒r jû Dz̆uáni nd𝑒 δrom𝑒 lígjie t𝑒 dréj𝑒t𝑒s, e ng𝑒 e pát𝑒t𝑒 bess𝑒. Po gabilót𝑒t𝑒, e kúrvat’ e pat𝑒n bess𝑒: eδé jû ts̆𝑒 pât𝑒 ng𝑒 nd𝑒rrúat𝑒 prân vulem𝑒, sât’ e kís̆𝑒t𝑒 bess𝑒.
33 Mírr𝑒ni ves̆ njetr𝑒 parábuχ𝑒: Is̆ nj𝑒 njerî nikokjir𝑒, ts̆𝑒 kis̆ vunn𝑒 nj𝑒 vres̆t𝑒, e rreθ asâγj𝑒 i vû garδin, e g𝑒rvis̆ti tek’ ajó linóin, e stisi turr𝑒n, e ia δa pun𝑒tórvet e δéut𝑒, e vate andiδéras̆𝑒.
34 E kur u‐kjas𝑒 kj𝑒rói i pém𝑒vet, d𝑒rgói kopíj𝑒t’ e tîγj𝑒 te pun𝑒tór𝑒t’ e δéut𝑒, sât𝑒 mírrij𝑒n pém𝑒t’ e tîγj𝑒.
35 Eδé pun𝑒tór𝑒t’ e δéut𝑒, si rr𝑒mbí𝑒n kopij𝑒t’ e tîγj𝑒, k𝑒 rraχ𝑒n, k𝑒 vrân, e k𝑒 múarn𝑒 me gur𝑒.
36 Pameta d𝑒rgói tjer𝑒 kopij𝑒 mê s̆um𝑒 se t𝑒 pár𝑒t𝑒, e i bûn as̆tú viδé.
37 E t𝑒 sprasmin i d𝑒rgói t𝑒 birin e tîγj𝑒, tue θ𝑒n𝑒: Tim𝑒 bírit𝑒 kat’ i kên𝑒 drê.
38 E pun𝑒tór𝑒t’ e δéut𝑒, si pân t𝑒 bírin𝑒, θan𝑒 vetmevet𝑒m: Kî is̆t aí ts̆𝑒 pret vres̆t𝑒n p𝑒r paj𝑒, éjani, e vrás𝑒j𝑒m𝑒, e kat𝑒 mbánj𝑒m𝑒 na petkun e tîγj𝑒.
39 E si e múarn’ e s̆tûn𝑒 jas̆ta vrés̆t𝑒s𝑒, e e koγokjis𝑒n.
40 Andái kur𝑒 t𝑒 vinj𝑒 i zoti i vrés̆t𝑒s𝑒, ts̆𝑒 kat’ i bunj𝑒 atire pun𝑒torve t𝑒 δéut𝑒?
41 I θon atîγj𝑒: Kat𝑒 m𝑒nd’ e sósj𝑒n𝑒 kekj𝑒 atá t𝑒 kekj𝑒: e vres̆t𝑒n kat’ e jáp𝑒nj𝑒 tjer𝑒 pun𝑒torve, ts̆𝑒 do t’ i jáp𝑒j𝑒n𝑒 pém𝑒t𝑒 m𝑒 kj𝑒ró t𝑒 tire.
42 Θot atire Dz̆esúi: Ng𝑒 sglóδ𝑒t𝑒 kûrr𝑒 te t𝑒 s̆krúamet𝑒: Gurin, ts̆𝑒 s̆tûn𝑒 m𝑒 njan𝑒 atá ts̆𝑒 stísi𝑒n, kî u‐bû p𝑒r krie angónie? Ka Inzót u‐bû k𝑒jó, e is̆t e famasme te sît𝑒 tan𝑒?
43 Prandái ju θom𝑒, se kat𝑒 ndzíret𝑒 juve mbretría e Per𝑒ndîs, e ka jípet𝑒 gjindes ts̆𝑒 t𝑒 bunj𝑒 pém𝑒t’ e sâγj𝑒.
44 E aí ts̆𝑒 bie mbi kt𝑒 gûr, ka ts̆áχet𝑒: e até mbi k𝑒 t𝑒 biér𝑒, kat’ e blúanj𝑒.
45 E t𝑒 gjégjurit parábuγat’ e tîγj𝑒 t𝑒 pár𝑒t’ e príftravet, e Farisénj𝑒t𝑒, γojas𝑒n se θos̆𝑒 p𝑒r atá.
46 E si k𝑒rkóij𝑒n t’ e zé ij𝑒n, u‐tré mb𝑒n gjíndevet: se e kis̆𝑒n si profet𝑒.
The Triumphal Entry into Jerusalem
(Mk 11.1‑11Lk 19.28‑38Jn 12.12‑19)1 Καὶ ὅτε ἤγγισαν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ ἦλθον εἰς Βηθφαγὴ εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν, τότε Ἰησοῦς ἀπέστειλεν δύο μαθητὰς 2 λέγων αὐτοῖς, Πορεύεσθε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην καὶ πῶλον μετ᾽ αὐτῆς· λύσαντες ἀγάγετέ μοι. 3 καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τι, ἐρεῖτε ὅτι Ὁ κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει· εὐθὺς δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς. 4 Τοῦτο δὲ γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος,
5 Εἴπατε τῇ θυγατρὶ Σιών·
Ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι
πραῢς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον
καὶ ἐπὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου.
6 πορευθέντες δὲ οἱ μαθηταὶ καὶ ποιήσαντες καθὼς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς 7 ἤγαγον τὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον καὶ ἐπέθηκαν ἐπ᾽ αὐτῶν τὰ ἱμάτια, καὶ ἐπεκάθισεν ἐπάνω αὐτῶν. 8 ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ, ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων καὶ ἐστρώννυον ἐν τῇ ὁδῷ. 9 οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες,
Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ·
Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου·
Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.
10 καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λέγουσα, Τίς ἐστιν οὗτος; 11 οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας.
The Cleansing of the Temple
(Mk 11.15‑19Lk 19.45‑48Jn 2.13‑22)12 Καὶ εἰσῆλθεν Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερὸν καὶ ἐξέβαλεν πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν κατέστρεψεν καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστεράς, 13 καὶ λέγει αὐτοῖς, Γέγραπται,
Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται,
ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν.
14 Καὶ προσῆλθον αὐτῷ τυφλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς. 15 ἰδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησεν καὶ τοὺς παῖδας τοὺς κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ καὶ λέγοντας, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ, ἠγανάκτησαν 16 καὶ εἶπαν αὐτῷ, Ἀκούεις τί οὗτοι λέγουσιν; ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ναί. οὐδέποτε ἀνέγνωτε ὅτι Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον; 17 Καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ.
The Cursing of the Fig Tree
(Mk 11.12‑14, Mk 20‑24)18 Πρωῒ δὲ ἐπανάγων εἰς τὴν πόλιν ἐπείνασεν. 19 καὶ ἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἦλθεν ἐπ᾽ αὐτὴν καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ φύλλα μόνον, καὶ λέγει αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ καρπὸς γένηται εἰς τὸν αἰῶνα. καὶ ἐξηράνθη παραχρῆμα ἡ συκῆ. 20 καὶ ἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν λέγοντες, Πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ; 21 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν καὶ μὴ διακριθῆτε, οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε, ἀλλὰ κἂν τῷ ὄρει τούτῳ εἴπητε, Ἄρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, γενήσεται· 22 καὶ πάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες λήμψεσθε.
The Authority of Jesus Questioned
(Mk 11.27‑33Lk 20.1‑8)23 Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ ἱερὸν προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ λέγοντες, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; καὶ τίς σοι ἔδωκεν τὴν ἐξουσίαν ταύτην; 24 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐρωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον ἕνα, ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι κἀγὼ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ· 25 τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου πόθεν ἦν; ἐξ οὐρανοῦ ἢ ἐξ ἀνθρώπων; οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες, Ἐὰν εἴπωμεν, Ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ ἡμῖν, Διὰ τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ; 26 ἐὰν δὲ εἴπωμεν, Ἐξ ἀνθρώπων, φοβούμεθα τὸν ὄχλον, πάντες γὰρ ὡς προφήτην ἔχουσιν τὸν Ἰωάννην. 27 καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ εἶπαν, Οὐκ οἴδαμεν. ἔφη αὐτοῖς καὶ αὐτός, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.
The Parable of the Two Sons
28 Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι. 29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν. 30 προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγώ, κύριε, καὶ οὐκ ἀπῆλθεν. 31 τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, Ὁ πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ. 32 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ, οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.
The Parable of the Vineyard and the Tenants
(Mk 12.1‑12Lk 20.9‑19)33 Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς καὶ ἀπεδήμησεν. 34 ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. 35 καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν. 36 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως. 37 ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. 38 οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, 39 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν. 40 ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις; 41 λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτοὺς καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν. 42 λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς,
Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες,
οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·
παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη
καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;
43 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ᾽ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. [44 Καὶ ὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον συνθλασθήσεται· ἐφ᾽ ὃν δ᾽ ἂν πέσῃ λικμήσει αὐτόν.]
45 Καὶ ἀκούσαντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει· 46 καὶ ζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι ἐφοβήθησαν τοὺς ὄχλους, ἐπεὶ εἰς προφήτην αὐτὸν εἶχον.